A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Természettudomány - Fintha István: A Szatmár-beregi síkság növénytakarójának változásai az utolsó évszázadok során és a vegetáció természetes rekonstrukciós folyamatai napjainkban

Érdemes említeni a mocsaras, lápos táj fennmaradt jellemző név-tanúit is. Fel­tűnő az égerrel kapcsolatos elnevezések tömege, melyek az utóbbi időkig is számta­lan helyen található égeresek volt jóval tömegesebb meglétét jelzik: Dankaégre, Da­rabéger, Égettéger, Éger, Égerhát, Hidéger, Nádéger, Nagyegeralja stb. A vízkedvelő növények sorából a nyárfát, nyírfát, fűzfát, kákát, nádat, sást szin­tén a nevek sora őrzi: Ficfás, Füzes, Fűzkert; Nyáras, Nyárfatábla, Nyáros, Nyáros­kert,- Nyíres, Nyíresliget; Kákák, Kakás,- Nád utca, Nádas, Nádaserge, Nádvég utca; Sásasoldal, Sasos stb. A letűnt vízi világra is sok helynév emlékeztet: Darukiáltó, Darvaserdő; Patak­köz; Szigetfő, Szigethát, Szigetköz, Szigetoldal, Szigettó,- vagy a különféle „Szeg"-ek (folyókanyarulattal közrefogott félszigetek): Nagy-szeg, Sápszeg, Halábori-szeg, Ma­lomszeg stb., legtöbbjük közelében semmi víz sincs ma már. Eltűntek, kiszáradtak már a vízfolyások, melyeket nevük még számontarttat ve­lünk, de nedvesebb időkben a tengődő növényzetük még mindenütt felüti fejét. (7, kép.) 7. kép. Minden nedvesebb helyen megjelennek a vizet jelző növények (Juncus sp.) A nagy erdők összefüggő rengetegei felszakadoztak, maradvány-foltjaikat ma már a rendszeres, gondos művelés korlátok közé szorítja. A síkságról kiemelkedő vulkáni szigethegyek még őrzik a korábban kiterjedt cseres-tölgyesek (Quercetum petraeae-cerris) összezsugorodott foltjait (tarpai, mező­kaszonyi hegyek). A megmaradt síksági erdőfoltok, mint utolsó hírmondók, ma is alkalmasak szép­ségükkel felidézni a Tiszahát, a Túrmente, vagy az Erdőhát elmúlt erdős képét (lásd a 3. térképet!). Hogy csak a legszebbeket említsem: a Bockerek-erdő, Közös-erdő Csaroda közelében; a Tilalmas és a Csere Beregdaróc mellett (a bükk is megjelenik itt!); a Téb-erdő és Kőris-erdő Tarpa határában (Listera ovata-val),- az Éretthegyi­erdő maradványai Penyige szomszédságában, vagy a Tisztaberekhez tartozó Egres, hol annakidején a tölgy mellett 8-9 öles égerfák nőttek; s a sok kisebb facsoport kö­zött a Csengersimához közel fekvő Bűr-erdő Colchicum-os rétjeivel, a távolabbi Géci­„sürü" meg a viperás Jánki-erdő .. . 77

Next

/
Thumbnails
Contents