A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Nagy Sándor: Földi János hadházi évei (Adalékok életrajzához és hajdúkerületi orvosi működéséhez)

gásához, hogy a magyar felvilágosodás egyet jelent nyelvünk csinosításával és a műveltség terjesztésével. Orvosi és természettudományi munkájában is ez az elv vezérelte. Az ismeretek terjesztésére a hajdúvárosokban különösen egészségügyi téren nagy szükség volt. A letelepítéstől másfél századon át a hajdúk erejét a létükért és jogaikért folytatott állandó küzdelem kötötte le s ebben a történelmi helyzetben művelődésükre alig volt lehetőség. Ez a paraszti eredetű közösség még át- meg át volt itatva a természet törvényei fölött álló erők vak hitével és tiszteletével. A gazdasági fejlődés és a központi rendelkezések hatására a kerület csak a XVIII. század második felétől foglalkozott az elemi oktatás kötelező megvalósításával, ennek azonban a század végéig számottevő eredménye nem volt, mert még a beíratott tanulók nagy része is rendszertelenül járt iskolába. így tovább érvényesült az elmaradt, tudatlan családi környezet hatása s a lakosság jelentős része a betegséget rontásnak tulajdonította és gyógyítását is a megrontótól várta. Földi volt az első hajdúkerületi fizikus, aki felismerte, hogy ilyen kulturális viszonyok között az orvos gyógyító munkája a nép felvilágosítása nélkül nem lehet eredményes. A természeti józan okosság világosságával el kell oszlatni a vakító vastag ködöt - írta egyik jelentésében. Ez a szempont vezette, amikor a legtudatlanabbak számára is érthetően magyarázta meg a betegségek és a bűbájosoknak, varázslóknak tulajdonított jelenségek valóságos okait. A felvilágosítás minél szélesebb tömegekre kiterjesztése érdekében javasolta a közgyűlésnek: rendelje el, hogy a papok prédikációikban foglalkozzanak a babonás tévhitek eloszlatásával. S ehhez segítséget is adott nekik. A megrontás miatt indított bűnügyekben nemcsak azért készített mindenre kiterjedő részletes szakvéleményt, hogy a közgyűlés helyesen dönthessen, hanem azért is, hogy az orvostudományban járatlan papoknak útmutatást adjon egészségügyi kérdésekkel foglalkozó prédikációikhoz. Földit joggal tekinthetjük a magyar orvosi felvilágosítás úttörőjének s ez egymagában is kiemelkedő helyet biztosít számára a XVIII. századi orvosok sorában. De nem kisebb jeletőségú szakértői működése, noha törvényszéki orvostani, vagyis orvosszakértői képzésben nem részesült, mert a pesti egyetemen az ún. államorvostani tanszéket csak 1973 novemberében szervezték meg. Büntetőtörvénykönyvünk, amely az orvosszakértői vélemények kellékeit szabályozta volna, ebben a korszakban még nem volt. Zsinórmértékül az 1769-ben az örökös tartományok részére kiadott, de Magyarországon hatályba nem léptetett Constitutio Criminalis Theresiana szolgálhatott a boncolásra és a szakértői tevékenységre vonatkozó szabályaival. Lehetséges, hogy Földi ismerte ezt a rendelkezést, bonc jegyzőkönyveit és szakvéleményeit azonban az ebben előírtaknál is részletesebben, minden lényeges leletre kiterjedő pontossággal állította össze. Ezt a legtöbb korabeli orvos szakvéleményéről nem mondhatjuk el. Látleleteinek jó része még XX. századi mérték szerint is kielégíti az igazságszolgáltatás igényeit. Hivatali elődei - de még utóda is - a Visum Repertum-okat latinul írták, ő valamennyit magyarul s ezzel a hazai orvosi szaknyelv fejlesztésének ügyét is szolgálta. A kor e nagy műveltségű, kitűnően képzett orvosa a hajdúvárosokban a betegek százait gyógyította meg, csak a saját egészségének hanyatlását nem tudta megállítani. Törékeny testét idő előtt felőrölte a túlfeszített munka, és egészségtelen lakása. Amikor végképp ágynak esett, a halál szorításában elvonult előtte küzdelmes sorsa s fellobbant benne a költő. Meghatóan szép 727