A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Nagy Sándor: Földi János hadházi évei (Adalékok életrajzához és hajdúkerületi orvosi működéséhez)

fogva azonban a kerület újabb megbízását nem háríthatta el magától s megint mehetett Nánásra. 1800. augusztus 21-i jelentése arról tanúskodik, hogy egyéni sérelmei egyáltalán nem befolyásolták, szigorú tárgyilagossággal nyomozta ki Dallosné betegségének előzményeit, gyógykezelését és Fányi seborvosi honoráriumát. „.. . Dallosnénak volt azon időben az alsó hasának bal részében mintegy egy ökölnyi valamely régibb erőltetésből és szakadásból származott, kemény csomózása: de . . . a minemű történeteket említ, azok Nádra görcsre is mutatnak, mely csomózás maga előadása és hajdani letett bába... mostani megvizsgálása szerént, most is megvagyon. De amellet ez az asszony igen gyenge elméjű és sokak. . . szerént nem egészen helyes eszű is. Ezen csomóknak olykori nehezedő íájdalma, arra a phantaziás képzelődésre vitte a szenvedőt, hogy ö benne gyek vagy kígyó vagyon. Ilyen tekintetből orvosoltatta magát elsőbben a. . . hajdani letett bábával, ki is a maga megvallása szerént, a szenvedőt kente-íente és valami földi Temjén nevű, egyéb eránt munkátlan íünek porából is adott be néki kétszer. Az semmit nem használt, sőt mivel csak úgy vigasztalta betegjét, hogy 30 forintokért sem venné magába azt, ami benne van: ez a beteg phantasiáját nagyon nevelte és őtet nagyob betegségbe ejtette." (Kiemelések az eredetiben.) Mivel a bába nem tudta meggyógyítani, közeli rokonát, Fányi Istvánt hívatta el, aki „valami Giliszta- és Hashajtót adott néki, melytől íelül is hányt keveset, de alól bőven hajtotta." Dallosné még akkor nap az ágyban a hasa alját öt hüvelyk hosszan bicskával felhasította, hogy kivegye magából azt, amit sem a bába, sem a chirurgus nem tudott kivenni. A vágás azonban csak a bőr felső rétegét sértette meg, vérzett ugyan, de semmiféle belső rész nem omlott ki. Dallosné menye csak este vette észre anyósa tettét s rögtön hívatta Fányit. A chirurgus a már nem vérző sebet 1 krajcár ára égett borral kimosta és bekötötte. A következő napon újra elhívták s ekkor esett szó a családtagok jelenlétében, hogy a kezelésért 14 rhénes forintot kér. Ezt akkor nem kifogásolták, mert Fányi azt mondta, hogy „az ilyen sebért mástól 30 s 40 íorintokat kívánna." A gyógykezelés б hétig tartott az 1 krajcár ára égett bor és csekély mennyiségű „Agua Vulneraria" felhasználásával. Földi kihallgatta Fányit, aki tagadta, hogy Dallosnénak bármiféle szert adott volna, tanú meg nem volt, mert a beteg mellett akkor egyedül az időközben meghalt menye tartózkodott. Ilyen körülmények között Földi elfogulatlanul azt állapította meg: nincs bizonyíték arra, hogy Dallosné a beadott szertől keletkezett hastekerés miatt vágta meg a hasát. Azt viszont tanú igazolta, hogy aznap egy itce bort is vitetett magának, ezért Földi lehetségesnek tartotta, hogy különben is beteges fantáziáját az ital még jobban felcsigázta és ebben az állapotban vette kezébe a bicskát. Kivizsgálta a szőlő ügyét is. Kiderült, hogy Dallosné nem Fányinak adta oda a gyógykezelés díja fejében, hanem másnak eladta. Földi véleménye szerint ugyan Fányi nem nagyon volt tekintettel a rokoni kapcsolatra, amikor az igen olcsó szerekkel végzett gyógyításért 14 rhénes forintot kért, de ezt annak idején Dallosné nem kifogásolta.

224 A közgyűlés csak 1800. december 16-án tárgyalta a jelentést s mivel Földi a következő évben már halálos beteg volt, többé nem foglalkozott a sarlatán seborvos viselt dolgaival. A seborvosokon kívül elég sok vesződése volt a városok bábáival is, egymás elleni áskálódásuk és kötelességük elhanyagolása miatt. 1792 áprilisától 224 Uo. 1800. Fasc. 3

4 №75. 711