A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Természettudomány - Ötvös János: Mikepércs–Sáránd–Derecske szikeseinek bogárfaunája

munkálatok megkezdése előtti időben a Berettyó-Sebes-Körös és a Tisza kiöntései következtében mocsártenger (Kis- és Nagy-Sárrét) volt ez a vidék. Mikor a teknő telítődött vízzel, a felesleg kicsapódott a valamivel magasabban fekvő szélekre is és így azok is elmocsarasodtak. Ilyen mocsársáv övezte pl. Mikepércs-Sáránd-Derecske-Konyár-Pocsaj stb. környékét. Az ármentesítés következtében a Berettyó-Körös menti síkság kiszáradt, a mocsarak helyén réti talaj keletkezett, amit földművelésre fogtak be; a magasabban fekvő részeken, az időszakosan vízállásos helyeken a kiszáradás után megjelent a szik. A régi időben az árvizek alkalmával nagy területen képződtek ún. öntéstalajok, melyeknek az a tulajdonságuk, hogy kiszáradás után hajlamosak a szikesedésre. Az ismétlődő áradások a káros nátriumsókat kimosták a talajból és így nem történt semmi baj a talaj életében, az áradások megszűntével azonban elmaradt a sókimosó hatás, a talajban lassan felhalmozódottak a sziket alkotó nátrium- és más sók. így jelent meg területünkön a szik. Egyébként a vidék általános képe: mezőgazdasági táj. A mezőgazdaságot a réti és mezőségi talajon űzik, ezek közt van foltszerűen és összefüggően a szikes, melyet legeltetésre használnak. Itt kell megjegyeznünk, hogy a réti és mezőségi talajok alja (kb. 1 m mélyen) sok esetben már szikes. Területünk éghajlatát kedvező hőmérsékleti adottságok és kedvezőtlen csapadékviszonyok jellemzik. Évi átlagos hőmérséklete 10,2°, csapadéka 544 mm. A csapadék eloszlása nagyon szélsőséges - májusban, mikor legjobban kellene az eső, igen kevés, július-augusztus pedig gyakran aszályos. Áttekintve röviden területünk szikeseinek kialakulását, ismerkedjünk meg közelebbről is szikeseink helyrajzával. A mikepércsi vasúti megállónál egy földút vezet Nagymező-puszta nevű határrészbe, majd tovább Hajdúszovát felé. Már a vasúti megálló közelében megkezdődik a szik, előbb kisebb foltokban, amint áthaladunk a debreceni szennyvizet levezető csatornán, az út jobb és bal oldalán egyre nagyobb szikest találunk. A szikes egyik ága Sáránd felé húzódik, a másik pedig Hajdúszovát felé tart. Mivel a legjellegzetesebb szikeseket itt találtam, a határnak csak ezt a részét kutattam. Az itteni szikesekkel kapcsolatban az tűnt fel, hogy ezeket a 3 és 4 osztályú szikeseket körbeszántják s a valamivel jobb földeket mezőgazdasági művelés alá fogják. így adódik aztán, hogy egy hatalmas tengeri tábla közepén nádas mocsár vagy szikes terület található. Ahol a Nagykerekibe haladó vasút Sáránd előtt átszeli az országutat, egy nagy vizenyős szikes kezdődik s ez kisebb-nagyobb megszakítással és egyre szárazabbá válva Derecske felé húzódik. A határnak ezt a részét a vizes szikesek miatt kutattam. A falun áthaladva a bal oldalon levő szikest legelőnek használják, kissé távolabb a jobb oldalon egy nagy szikes tó van, melyben a száraz tavasz ellenére is nagy víz volt. Az országúton Derecske felé haladva a jobb oldalon több kisebb-nagyobb szikest találunk kiszáradt vagy vízzel telített tavakkal. A bal oldalon egy nagy összefüggő szikes öleli körül a falut - birkalegelő. Áthaladva a falun, Tépe előtt, az út bal oldalán levő szikest szintén legeltetésre használják. A jobb oldalon az eddigi szikesek közt a legnagyobbat találjuk, az a benyomásunk rajta járva, mintha a Hortobágyon lennénk. A hatalmas Festuca pseudovina szőnyegbe váltakozva nagy kiterjedésű Camphorosmás, Achilleás (AchilleoFestucelum pseudovinae) és Artemisiás (Artemisio-Festucetum pseudovinae) 6