A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)
Természettudomány - Sterbetz István: A kelet-magyarországi túzokállomány
BÉKÉSSÁMSON. 1961-ben 33 db, 1969-ben 15 db. NAGYSZÉNÁS. 1920-1930 között 300 drb, 1931-1945 között 200 db, 1946-ban 30 db, 1948-1953 között 40 db, 1961-ben 15 db, 1966-ban 54 db, 1967-ben 50 db, 1969-ben 75 db. CSABACSÜD. 1920-1930 között 300 db, 1941-ben 150 db, 1947-ben 40 db, 1961ben 40 db, 1969-ben 22 db. SZARVAS. 1920-1930 között 150 db, 1941-ben 100 db, 1945-ben 60 db, 1947ben 40 db, 1961-ben 20 db, 1966-ban 18 db, 1967-ben 20 db. KONDOROS-CSÁKÓ. 1920-1930 között 100 db, 1941-ben 80 db, 1947-ben 80 db, 1966-ban 30 db, 1967-ben 30 db. GÁDOROS-KISKIRÁLYSÁG. 1941-ben 50 db, 1947-ben 30 db, 1961-ben 10 db, 1969-ben 2 db. BÉKÉS MEGYE összesített állományjelentése: 1941-ben 3510 db, 1969-ben 1191 db. Csongrád megye (Tiszántúli rész) CSEREBÖKÉNY. 1941-ben 150 db, 1953-ban 10 db, 1961-ben 30 db, 1963-ban 20 db, 1964-ben 20 db, 1966-ban 20 db, 1969-ben nem észleltek többé túzokot. NAGYMÁGOCS-DEREKEGYHÁZA. 1941-ben 140 db, 1953-ban már nem figyeltek meg többé túzokot. HÓDMEZŐVÁSÁRHELY. 1924-ben 50 db, 1941-ben 80 db, 1946-ban 25 db, 1953ban 16 db, 1959-ben 8 db, 1961-ben 10 db, 1963-ban 10 db, 1967-ben 4 db, 1969-ben nincs megfigyelés. SZÉKKUTAS. 1941-ben 30 db, 1967-ben 10 db, 1969-ben 10 db. PITVAROS-NAGYÉR-KIRÁLYHEGYES. 1941-ben 150 db, 1961-ben 41 db, 1966ban 40 db, 1969-ben 31 db. FÖLDEÁK. 1941-ben 50 db, 1953-ban 30 db, 1961-ben 10 db, 1966-ban 10 db, 1967-ben 13 db, 1969-ben nincs megfigyelés. FERENCSZÁLLÁS-KISZOMBOR-DESZK. 1930-1941 között 60 db, 1952-ben 10 db, 1961-ben 10 db, 1969-ben 10 db. CSONGRÁD MEGYE összállománya az országos felmérések adatai szerint 1941ben 660 db, 1969-ben 50 db. A megye Tiszától nyugatra levő területén levő, mindenkor csekély állományt az összesítő jelentések kimutatásaiból nem volt lehetséges e végszámokból leválasztani. A korábbi évtizedekből még alkalomszerű, és csak az utóbbi időben szervezettebbé váló adatközlések tarka mozaikjából kétségtelenül megnyilvánul egy általános csökkenési folyamat, amely átmenetileg vészessé fokozódott a Magyarországot közvetlenül érintő háborús események és a földbirtok elaprózódásának éveiben. Az 1941-1969. évi országos állományfelmérések eredményeit összehasonlítva, az egyes populációk vesztesége 68-73% között ingadozik ebben a két évtizedben (Sterbetz in: Fodor-Nagy-Sterbetz 1971). Ugyanakkor az is szembetűnő, hogy egyes területekről időről időre váltakozva mutatkozik csökkenés és gyarapodás, gyakran valószínűtlennek tűnő számok szélsőségeivel. Ez az ingadozás a belterjesen művelt agrárterületek háborítottságának eredménye. A korábban meglehetősen területhű túzokok az utóbbi években részben a gyakori zaklatás, részben az alkalmas növénykultúrák mindenkori előfordulása miatt változtatják helyüket, és ez a kényszerű áttelepülés magyarázza a feltételezett állománygyarapodás csalóka látszatát. Végül számos helyen találunk olyan populációt is, amelyeknél az időnkénti számbavételek alkalmával évtizedek óta majdnem azonos létszám mutatkozott. 64