A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Művészettörténet - Sápi Lajos: Figurális díszítés debreceni református templomban

burkolat között alkalmazott mogyoró színű vakolt felületekkel, valamint a fekete kovácsoltvas verettél díszített tölgyfa ajtókkal a templom az új épületek létesítésénél az építőkre igen kedvező hatással volt és az követésre is talált több lakó- és középületnél. A tetőfedésre használt sötétszürke terméskőpala színével pedig a templom városképi megjelenésében tökéletes színhatást nyújtott. Még napjainkban is a nép nyelvén az általános benyomás hatására az épület Veres templom néven él. Igen kár, hogy az 1972-ben végzett részleges felújítás során a terméskőpala helyett világos szürke műpala fedést alkalmaztak s így ezzel nagymértékben csökkent a templom komoly klasszikus középületi megjelenése. A hagyományos stílusegységben tartott külső kialakításhoz hasonlóan a templom belső tere az építés korának megfelelő stílustörténeti követelményeknek megfelelően épült fel világos csúcsíves, magasbatörő boltozatokkal és nyílászáradékokkal. Csak az erkélyek erőt jelképező tartóoszlopai és boltozatai emlékeztetnek a gót stílust megelőző s vele rokon román építési jellegre, amelynek alkalmazása stílustörténeti szempontból indokolt is. De a templom berendezései, a részben keményfából készült, gótikus elemeket tartalmazó széksorai, valamint a csipkeszerű, áttört faragású tölgyfa szószék, melyet a felette elhelyezett hangfogó koronával a kiváló munkájáról híres budapesti Thék Endre asztalos üzeme készítette, mint a neogót faszobrászat remekművei csak emelik a belső kép művészi kialakítását. A mértéktartóan alkalmazott fekete kovácsoltvas úrasztal kerítések és lámpa díszítmények tökéletesen illeszkednek be a stílus egységbe és annak hangulatos formaképzését kiemelik. Az ólombetétes színes üvegablakok formaés színhatásukkal alkalmazkodnak a templombelső történeti megjelenéséhez. A fent ismertetett gondos stílusegység megalkotásánál a tervező természetesen elkészítette a templom belső vakolt felületeinek díszítő festési tervét is, de a rendelkezésre álló s egyre apadó szűkös anyagi erő következtében az építés idején az már nem készülhetett el és a templomot egyszerű színezetlen belső vakolással vették használatba 1888. június 10-én. Az ezt követő években mind az egyházi vezetők, mind a templomot látogatók között szinte állandóan viszszatérő vita tárgyát képezte a templom színes kifestésé vagy meszelése, mivel szinte bántó ellentét mutatkozott az igénytelen belső festés nélküli vakolat és a díszes építészeti kiképzés között. A vélemények a díszítő festés alkalmazása körül erősen megoszlottak. A vitatkozók igen nagy része ugyanis a református vallás történelmi hagyományaira hivatkozással a puritánságot jelképező egyszerű tiszta fehér meszelést tartották alkalmazhatónak a tervvel ellentétben, míg egy kisebb, de haladónak mondható tábor a vallás szellemét nem sértő s a templom belső megjelenésének megfelelő díszítő festés létesítése mellett kardoskodott. Minthogy a festés ügyének tárgyalása évekig folyt, egyre nagyobb tömegek kapcsolódtak be a szenvedélyes vitatkozók táborába. Időközben a Nagy Czegléd utca az 1890-es évek végén a Kossuth nevet vette fel, s ezzel a templom elnevezése is megváltozott, így a most már Kossuth utcai templom belső festése országos vita központja lett. Különösen a dunántúli egyházrészek jeleskedtek a figurális belső díszítő templomfestés elleni támadásokban. A történelmi hűség kedvéért meg kell említeni azonban, hogy a református vallás követői első időkben a felhagyott katolikus templomokat használták fel az istentiszteletek megtartására, vagy a debreceni példának megfelelően -, 602