A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: A XX. századi magyar grafika a Déri Múzeum képzőművészeti gyűjteményében

zabbnak érezzük olasz lapjait, mint Vadász ugyanezen témájú karcait, metszeteit. Annál a hangulati erő, nála a mértani rend dominál. Ott az intimitás, a báj, a közvetlenség, itt a néha erőltetett monumentalitás érződik. Ennek oka, hogy a tájélmény primer, friss hatását feláldozta a technikai tökéletességért, vagy az olasz novecento rajzosságának, geometrikusságának bűvöletébe került. Itthon készült munkái frissebbek, közvetlen tájélményből fakadóak, ugyanakkor mellőzik a leíró, életképi hatást. 1927-es „Vízhordó asszony a Tiszán" és „Lovak" c. fametszetei jelképi erejűek: a táj fölé magasodó nőalakkal a termékenység, az életerő, száguldó lovaival a szabadságélmény kifejezői. Hazai levegővel feltöltődött fametsző művészetének összegzése a „Parasztok" sorozat. A könyv igen széles visszhangot váltott ki: a népi írók, valamint az Ady Társaság művészei, történészei mint társadalmi tettet is méltatták.

53 Valóban: ez a sorozat éppúgy bizonyította Gáborjáni hovatartozását, mint az, hogy barátságot vállalt Veres Péterrel, vagy előadást tartott a kocsordi népfőiskolán. A „Parasztok" lapjain váltakozik az elbeszélő, leíró stílus, a néprajzi hitelességre törekvés („Vasárnap", „Temetés", „Locsolkodás"), a sejtelmes líraiság („Este"), vagy az expresszivitás („Tűz"). Szinte minden lapja szerepelt reprodukcióban, kiállításokon,

04 díjat kapott Los Angelesben, Milanóban, Varsóban. Későbbi grafikai albumai, önálló könyvei nem érték el a „Parasztok" sikerét,

56 az utolsó, a meg nem jelent „Tél" mutat hasonló mentalitást. Egyik darabja, a „Hóviharban" című erőteljes parasztasszonyt állít elénk, aki szélnek, sorsnak kitekintettségével, edzettségével példázza Gáborjáni parasztságba vetett hitét. A „Tél" sorozat többi darabja („Favágók", „Talusi temetés", stb.) rokon kései, 1947-52 közti paraszttárgyú rajzaival. 4. Egyedi grafika Gáborjáni szén-ceruza-tusrajzai már a Déri Múzeum egyedi grafikai anyagához tartoznak, amelyben tekintélyes anyaggal van képviselve. 1924-es tónusgazdag ecsetrajza („Önarckép") és monumentálisan egyszerű „Ülő nő" с préselt szénrajza. Ez utóbbi erőteljessége mellett is líraiságra törekvő alkotás: a nő lehajló, szelíd kontyos feje, karja szép íve merengő, kissé elégikus hangulatot sugallnak. Ezt a hatást a kontúron belüli sötét foltú részek tónusosra dörzsölésével éri el a művész, valamint a krémszín alap világos részei kivillantásával, nagyszerű fény-árnyék játékkal. Tömbszerűen zárt, egyszerűen fogalmazott 1930-as „Önarckép" szénrajza hasonlóan festői hatásokra törekszik .Szárazabb, rajzosabb, s kissé irodalmias, életképszerű az 1943-as „Pletykáló asszonyok". 1938-as félaktja, 1952-es „Idős nő"-je ugyancsak vonalasságra törekszik. 1947-es „Kendős asszony"-a rokonságban áll a „Tél" sorozat nőalakjával, s mint azon, úgy itt is a monumentalitás, a jelképi erő dominál. Fiát, Pétert ábrázoló 1947-es ecsetrajza puha, festői hatású, nagyszerű jellemzést ad rajta a keleti, mongolos vonások hangsúlyozása. Arcképein általában zárt, nagy tömbökből indul ki, melyeket vastag kontúrral alakít. Ezeken az erővonalakon belül gazdag fény-árnyék hatás, tónusgazdagság jelentkezik dörzsöléssel. Monumentális kifejezésmód jellemzi egyszerű portréit. Ezzel szemben tájképein, jelenetein a ritmus képezi a fő szervezőerőt. Míg 1927-es „Esti hangulat" с krétarajzán a Tisza-part természeti szépségét lágy, festői foltokkal érvényesíti, az 1942-es „Legelő tehenek"-en elmarad a táji háttér, s az alakok is csak pár könnyed vonallal jelzettek, japán rajzokra emlékeztetően könnye53 Juhász Géza (Válasz, 1936-ért 518. o.), Térey Sándor (Erdélyi Helikon, 1936. dec. 805.). 54 Pl. Reprodukálva: „Kútnál" (Kelet Népe 1941. okt. 1-i számának címoldalán), „Kapálok" („Kapáló asszonyok" - a varsói 1936-os nemzetközi fametszet kiállítás katalógusában). Kiállítva az Ady Társaság, az Új Művészek Egyesülete tárlatain, nemzetközi grafikai kiállításokon a 30-as évek végén. 55 Előzőleg, 1925-ben Victor Hugo: Dzsinnek с. illusztrált könyve; 1943-ban a MEGE által kiadott, ex libriseit tartalmazó könyve; 1948-ban a „VI-os tárna" albuma jelent meg. Ez utóbbi tatabányai élményeit dolgozza fel, de az egyéniségétől távolálló témát nem tudta olyan őszintén megjeleníteni, mint a „Parasztok"-ban. 578