A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Művészettörténet - Masits László: Káplár Miklós művészi indulása

lemezte: „A művészet iránt való fogékonyság nem tartozott Debrecen erényei közé. Ez a város egészen más téren vágta ki a hatvágást, a művészetet messze elkerülte." Káplárnak több művésztársa az elavult társadalmi rend megújításáért küzdött. Az azonos célú küzdelem kohójában ő művészeti síkon vált megbízható szövetségessé. Korának előítéletekkel terhes társadalmában a Káplár művészete támogatására képes rétegeknél szegényparaszti származása és baráti köre egyaránt választóvonalat jelentett. Életének roppant nehézségeit legfeljebb csökkentette a szülővárosában és Debrecenben élő baráti köre, közöttük a Hajdúböszörményben nemzedékeket nevelő, kivételes tehetségű Molnár István (1875-1943) természettudós, filozófus, művelődéspolitikus. Molnár liberális demokratákból álló barátaihoz tartozott Káplárral együtt Maghy Zoltán és Kampier Kálmán festőművész is. Közülük Maghy Zoltán Káplárral közös élményanyagát, levelezésüket pályatársi hitelességgel írásban is rögzítette. Az utat kereső Boromisza Tibor „a magyar festői nyelv megteremtése'"'

3 szándékával épp akkor jelent meg a Hortobágyon, mikor Káplár hazatérése megérlelődött. „Már alig várom, hogy mehessek az alföldre szülőföldemre, mert én

64 csak ott érzem igazán jól magamat és most meg még az is hozzá já19. kép. Medgyessy Ferenc a feleségével és Maghy Zoltán, Káplár hajdúböszörményi (Polgári út 59. sz.) lakóháza előtt 1935-ben. (Ecsedi István fényképe.) 63 László Gyula megnyitóbeszédéből Boromisza Tibor emlékkiállításán. (Szolnok, 1974. V. 12. Damjanich Múzeum.) 64 Káplár levele Boromisza Tiborhoz. Részlet. (1928 júniusában.) 552