A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Művészettörténet - Masits László: Káplár Miklós művészi indulása

14. kép. Káplár Miklós: Szarvas Ernő. J. b. 1.: „KM" (rovásírással) é. n. Olaj, vászon. 40 X 50 cm- (Leányfalu, Móricz Zsigmond egykori otthonában.) helyett csillagot fabrikált a bicskájával ... a tárlók felett egy sor pásztorkép volt felakasztva. Megállott a szemem a bajszos, kemény fejek galériáján s egész megilletődve kérdeztem, ki csinálta ezeket. Egy hortobágyi pásztor - mondta. - Egy volt csikósbojtár, aki elfagyott keze-lába miatt kénytelen volt otthagyni a cifra ménest, s most megint a pusztát lakja és figurákat válogat ki és örökít meg. Soká néztem a képeket s mikor végre az irodában megpihentünk, belép egy kemény, vastag, egyszerű magyar. Az igazgató, Ecsedi felkiált: - Itt az én komám, ez az a Káplár Miklós, aki a képeket pingálta. Rögtön összemarkoltuk egymást és ettől kezdve állandóan barátságban maradtunk. Káplár Miklós elmondta az életét. Pincérségre jutott a csikóskodás után, s Rippl Rónait szolgálta ki egy budapesti vendéglőben s áhítattal figyelte minden mozdulatát, míg odáig merészkedett, hogy megsúgta az öregnek, hogy: Anch'io pittore. Én is festő vónék . . . Rippl megnézte a dolgait, bólogatott, s maganoz vezette és helyet adott neki a házában és műtermében és Káplár Miklós nála fejlődött ki. Eredeti tehetségét mutatja, hogy eszébe sem jutott Rippl mestert utánozni, a maga útjain törekedett előre. Őstehetség volt. Az őstehetség kérdés az utóbbi években, éppen ennek a boltnak, és e bolt vezetőjének, Bálint Jenő úrnak munkája folytán egyik legérdekesebb kérdése művész-életünknek. Östehetségnek szokták nevezni azokat az egyszerű, rendszerint szántóvető embereket, akik valamilyen belső ösztönzés folytán ecsethez, vagy agyag35 Déri Múzeum Évkönyve 545