A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Természettudomány - Lovas Márton: Coleopterológiai adatok Tiszacsegéről 1967–1974

8. kép. Szőlő az ártéri fűz-nyár ligeterdők között Adataink alapján a Közép-Tisza-vidék, s ezen belül Tiszacsege bogárfaunájában a legnagyobb előfordulási gyakorisággal az európai és az euroszibériai fajok szerepelnek. Ezt a tényt érthetővé teszi a hely földrajzi fekvése és éghajlata, hiszen az Alföld Európa közepén terül el, s faunája egyaránt érintkezik az európai és az ázsiai faunával. Ebből a központi fekvésből adódik, hogy a mozgékonyabb (vagilisabb) fajok könnyen eljuthattak és megtelepülhettek területünkön, s mert ezek a fajok rendelkeznek a mozgékonyság mellett a jó alkalmazkodóképesség tulajdonságával, el is szaporodtak az újonnan „meghódított" vidéken. Természetesen ezeknek a fajoknak faunaterületünkön való elterjedése nem egyik napról a másikra következett be, hanem hosszú évszázadok, évezredek alatt. Magas arányszám jellemzi a Palearktikus eltérjedésü fajokat anyagunkban. Ezek az összes fajok között a legjobb alkalmazkodóképességgel rendelkezők. Ez a tulajdonságuk biztosította számukra az egész palearktikus régióban való elterjedést. Ezek a fajok tehát az igazi kozmopoliták. A közép-európai eltérj edésü fajok magas aránya (11,8%) a helyi körülmények (makro- és mikroklíma, talaj) speciális voltát jelzi, hiszen ezek a fajok elsősorban endemikus (helyi) kialakulásúaknak tekinthetők. Egyenlő arányban fordulnak elő a kelet-európai és az észak-európai fajok, 7,6%. A dél-európai fajok 9,7%-ban fordulnak elő. Ezek az adatok is lényegében az előzőekben elmondottakat támasztják alá, azaz a hely központi fekvésének a faunára gyakorolt befolyását jelzik. 51