A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Néprajz - Balázs Lajos–Hoppál Mihály: „... ismerem én ezeket a neveket ...” – Vallomás és életforma

Mikor a koporsóba teszik a halottat, a római katolikus vallásúaknál a kezét összeteszik imára a mellén és olvasóval rátekerve összekötik, a református vallásúaknál pedig kinyújtva mellé teszik és mellé teszik kedvenc tárgyait: nőknél imakönyv, zsoltár, családi kép stb., férfiaknál dohányzó eszközei, pipa, vagy kedvenc munkaszerszámjai, parasztoknál bot, karikás, tülök stb., béreseknél a béresostor, szántóvetőnél az eke egy darabját, iparosoknál a kedvenc kéziszerszámja közül egy darabot és azután felravatalozzák a felső szobába. Ez alatt az idő alatt a család, a rokonság a szomszédok közül felkér egy tisztes idősebb férfit a funerátori tisztségre, aki rögtön eljön a hatóságnál a halál bejelentésére, az egyháznál haiangoztat rögtön, ez az első harangozás a hírharang, melyről tudja meg a falu, hogy halott van a helységben. A halottat két nap múlva eltemetik, két éjjel fenn kell lennie, s első éjszakára a családtagok ,rokonok, szomszédok jönnek virrasztani a halottas szobába, leginkább nők vannak bent a halottal, hol elbeszélgetnek a halott földi életéről, és énekelnek is néha egy-egy halottas éneket, a férfiak pedig kint a konyhában, vagy ha jó idő van, nyárba a tornácban beszélgetnek, virrasztanak és éjfélre elhagyják a halottas házat, csak hozzátartozók maradnak ott. Másodeste az utolsó éjszakája a halottnak, ekkor van a nagy virrasztás, ekkor eljönnek a jóbarátok, az ismerősök és a tisztelők is, sokszor többen vannak, mint a temetésen. Kivált mezőgazdasági munkák idején (aratás, kapálás, hordás, cséplés stb.), ilyenkor sokan eljönnek virrasztani, a végtiszteséget megteszik az elhunyttal szemben és a temetésre nem jönnek el, mivel sürgős munkájuk miatt nem tudnak eljönni. De nappal is sokan jönnek rokonok, jó ismerősök halottat látogatni és vigasztalni a hozzátartozókat. Régebben, a századfordulón a halott mellett állandóan ott volt a sirató asszony, néha többen is és ezek énekelgettek a ravatal mellett fájdalmasabbnál fájdalmasabb sirató énekeket, miből bemutatok itt néhányat. A temetés reggelén a szomszédok, jó barátok és ismerősök erőteljes tagjai összejönnek tizenöt-húszan, sőt harminc férfi is, ki ásóval, ki lapáttal. Ekkor a halott rokonságából egy tisztes embert felkérnek, hogy vezesse le a sírásási munkálatot, kivel már előtte való nap meglett beszélve és mutatva, hogy hova lesz temetve a halott. Mikor már elegendő sírásó van összegyűlve, akkor a halott egyik családtagja egy tiszta fehér kenyerestarisznyába egy egész kenyeret bele tesz, mellé egy kilónyi szalonnát és egy-két liter pálinkát és ezt odaadja a sírásást levezető embernek, aki a tarisznyát hátára veszi és elindulnak kifelé a temetőbe megásni a sírt, útközben csatlakoznak hozzájuk. A temetőbe kiérkezésük után megkezdik a sírt ásni, váltják egymást, közben a sírásást levezető ember pálinkával kínálgatja őket és a fehér tarisznyára kiterített egész kenyeret megszegi és kínálgatja őket, kik a kenyér-szalonnát fogyasztják is. Ha nem fogy el az ennivaló, nem szabad hazavinni, hanem a temetőcsősznek kell adni, aki az egész sírásás alatt úgyis ott van. Ha új sírt ásnak és a feleség az első halott, akkor balfelől ásnak padmalyt, hogy mikor a férjet temetik, az jobb felől legyen, mert a sírt kelet-nyugati irányba ássák és a láb keletre, a fej pedig nyugatra van téve. Ha férfi az első halott, akkor pedig jobb felől (észak felől) ásnak padmalyt és akkor így a feleség halálakor a férj jobb oldalára kerül. A temetésig elkészíttetik az áccsal a fejfát a reformátusok és a keresztet a római katolikusok. Az idősebbeknek mindig vastagabb fejfát, keresztet készíttetnek, mint a fiatalabbaknak. A fejfák, keresztek idősebbeknél mindig fekete színűek, gyermekeknél pedig kék színűek. A fejfa kissé csónakalakú, a sírba beállítva kissé előre dűlve van, hogy az írás tovább maradjon rajta, ne korhadjon el. A fejfák, keresztek a fér^ fiáknál mindig magasabbak, mint a nőknél. A fejfának van homloka, arca feje, a homlokára teszik a reformátusok a XC zsoltár számát és a lehajló szomorú fűzfát. A fejfa arcára pedig jön A. B. F. R. A. ezen négy betű jelentősége az, hogy A Boldog Feltámadás Reménye Alatt itt nyugszik X. Y. A fej fára a szomorúfűzfa dísze van rávésve. A kommunisták a fejfájukra az ötágú csillagot, a munkásosztály jelét vésetik és alája: „Nyugodj békével"-felírás tétetik. 33 Déri Múzeum Évkönyve 513