A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Néprajz - Balázs Lajos–Hoppál Mihály: „... ismerem én ezeket a neveket ...” – Vallomás és életforma

készen kapott, majd pedig tudatosan eszmélésként megszerzett világot, a benne rejlő emberi feladatot választotta sorsául az író.

7 Azért szóltunk kicsit részletesebben Kurkó könyvéről, mert az amit írásával kapcsolatban elmondtunk és idéztünk, jellemez más paraszti önéletírásokat

8 A paraszti önvallomásírók ugyanis a benneélés hitelével tudnak leírni olyan jelenségeket, eseményeket, szokásokat, amelyeket egy nem falusi származású ember észre sem venne. Az ilyen részletek növelik a kép, az írásmű valóságértékét. Értékesek ezek a paraszti önéletleírások azért is, mert az idős írók olyan időket éltek át, amelyeknek leírása felbecsülhetetlen kortársi dokumentum. Nem kétséges, hogy a hivatásos néprajzi gyűjtők, vagy a szociográfusok anyaga sokszor pontosabb, s a tudományos feldolgozás számára használhatóbb, mégis csak ezek az őszinte hangú és valóságközeiben maradó megfigyelések, vallomások adják meg a szárazabb, tudományos adatok hitelét. A szakkutató ugyanis hajlamos bizonyos elméletek hatására a vizsgált anyagba belelátni az elméletek bizonyítékait, s közben nem veszi figyelembe azok véleményét, akik maguk benne élnek a paraszti közösségben s létrehozzák a jelenségeket. Pedig az élő személyek ítélete, értékelése, elgondolása vagy magyarázata sok esetben döntő lehet bizonyos események, jelenségek funkciójának magyarázatakor. A paraszti önéletírások irodalmi értéke a sajátos paraszti gondolkodásmód és nyelvhasználat rögzítésében van. A bennük található adatok pedig nemcsak a néprajz, de a történettudomány számára is figyelemre méltóak. Az eredeti fogalmazású, nyelvileg és stilisztikailag újszerű részletek, a tájnyelvi jellegzetességeket megörökítő szóhasználat pedig (még a helyesírás jellegzetesen visszatérő hibái is) a nyelvészet érdeklődésére tarthat számot. Azért kellene egyre több ilyen paraszti önéletírást kiadni, mert „népi prózánk új ágát tudnánk ezáltal megragadni".

9 Üj ág ez, mert a mese, jószerivel a monda is, kihalóban van s az újabban helyettük megjelenő élményelbeszé7 Kurkó 1970. 12. és 14. 8 Kurkó műve egyelőre páratlan .. . („hacsak mélyebb irodalomtörténeti rétegeinkben nem találnánk meg a megfelelőit a plebejus vagy népi, irodalmilag alikus memoárokban. ... A tágabb kortársi irodalomtörténeti meder persze ebben az esetben is a romániai magyar társadalmi, forradalmi realizmus. A Nehéz kenyér - lehet, hogy túlságosan is megkésve, mintegy utoljára érkezettsége ellenére is egy előző irodalmi korszakot folytat, zár le - Szilágyi András, Nagy István, Asztalos István, tágabban a Termés előtti Bözödi György, a korai Kovács György legjobb munkái mellé kívánkozik. Még szélesebb körben: mennyire testvéri az ő művészete a régi Korunkból ismert Morvay Gyula, Sellyei József vagy az oly határozottan, szintén „naiv művész" írónak nevezhető Dömötör Teréz irodalmával. De a korunk Veres Péterével és Darvas Józsefével is. Kurkó regénye a Számadás, a Fekete kenyér és a Vízkereszttől Szilveszterig szomszédságába helyezhető. Visszahatólag igazolja megírásakor és megjelenésekor 1944-1945 előtti irodalmunk szintén és nem abszolutizálható egyik, aligha letagadható vonulatát. Mely már csak azért sem kiiktatható, mert társadalom- és nemzetszemlélete, következőleg irodalomszemléletének történetisége is telisde-teli eretnek jelentésekkel és ennek következtében mindmáig objektív törvényszerűségek szellemében polemikus értelmű. Nincs mit elhallgatni azon, hogy ehhez az irodalomhoz máig is szemöldökráncolva viszonyulnak az irodalmárok, kik elvetik az egyik oldalon a történetiséget, amit a másik oldalon más előjellel elfogadnak. Történetiségen persze osztály-álláspontot is értünk." in: Kurkó 1970. 30-31. 9 Hoppál-Küllős 1972. ... 502