A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Néprajz - Szalay Emőke: Női fazekasok két hajdúsági faluban

Készítmények Az év legnagyobb részében virágcserepeket készítenek. Különösen ősszel keresik a cserepeket, amikor a virágokat szedik fel a kertekből. Télen már nincs nagy kereslet, de télen ők sem szívesen készítik, mert a kályha mellett történő szárításnál könnyen elformátlanodik a cserép. December végétől február végéig, március elejéig Hatókat készítenek. Három méretben készülnek, a legnagyobb a páros itató, ezen tíz lyuk van, a hármas itatón hét, az ötös itatón öt lyuk található. Mária készíti a páros és a hármas itatót, Ilona az ötös itatót. A párosból 50-60 db-ot csinálnak egy nap alatt, a hármasból 70 db-ot, az ötösből 80 db-ot. A korongolás után, amikor megszikkadt, pogácsaszaggatóval lyukasztják ki. Ebben a munkában édesanyjuk is segít. A lyukasztás után a lyukak széleit szivaccsal simítják le. Égetésnél a kemencébe 200 db páros, 300 db hármas, 150 db ötös itató fér el. Ezt a mennyiséget másfél-két hét alatt készítik el. Égetés után az itatókat a padlásra viszik fel, ott tárolják. Tavasszal, ahogy nyílik az idő, elszállítják. Megrendelésre készítik, egy idényben rendszerint 3000 db-ot. Értékesítés A kész árut a földművesszövetkezetnek adják át, amely készpénzzel fizet. Amikor kiégettek egy kemence cserepet, értesítik a szövetkezetet, hogy kész az áru, jöhetnek érte. A cserepek kihordásánál segít az egész család. A kocsira édesanyjuk rakja fel. A kocsi aljára terített szalmára tízesével rakja a virágcserepeket és az itatókat. Esetenként alkalmi vevőknek is adnak el virágcserepeket és itatókat, akik házhoz mennek és ott vásárolnak. * A fentiekben három hajdúsági női fazekas tevékenységét tekintettük át. A bemutatás nyomán kitűnik, hogy a fazekas mesterség ősi hagyományait elsősorban Fazekas Lídia őrizte meg. Élete és tevékenysége szorosan összekapcsolódott a fazekassággal. Ismeri a fazekasmesterség minden részletét és mesterségbeli tudása az összes készítményre kiterjed. Jóllehet élete folyamán egy jól körülhatárolható edény együttest készített, a szükségletnek megfelelően bármit meg tudott csinálni. A mesterségbeli tudást az apró készítmények kitűnően dokumentálják, hiszen a miniatűr darabokat igen gyakran nagyobb tudással és kézügyességgel kell készíteni, mint az átlagos méretűeket. Fazekas Lídia mint egy nagy fazekas család női tagja évtizedeken át szerényen háttérbe maradt. Az ő művészetét most megismerve nincs jogunk kételkedni abban, hogy ha teljesen önálló fazekasként dolgozhatott volna, őt századunk legkiválóbb női fazekasaként tarthatná számon a néprajztudomány. A másik két hajdúsági női fazekas működését lényegében a háziipari tevékenység körébe sorolhatjuk. Egyáltalán nem kétséges, hogy a két fiatal női fazekasban meg vannak azok az erények, amelyek magasabb művészi munkát is eredményezhetnének, azonban a fentebb említett körülmények miatt munkásságuk a cserépedény készítésének csak egy kisebb területét érinti. A hajdúsági női fazekasok munkásságának bemutatása közelebb visz ezen ősi mesterség mélyebb megismeréséhez. 32* 499