A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)
Néprajz - Szalay Emőke: Női fazekasok két hajdúsági faluban
győzte. 17-18 éves korában megpróbálta a korsókészítést, fél literes korsókat csinált. Nem dolgozott minden nap, soha nem szorították csak akkor dolgozott, ha kedve volt. De nem kellett biztatni sohasem, amikor csak volt egy kis ideje azonnal felült és korongozott pár edényt. Nagylány korában már két korong volt a házban. Az új korong a bátyjáé volt, de ő inkább az édesapja korongjához ült, mert ahhoz volt szokva. A korongolás mellett továbbra is segédkezett édesanyjának és lánytestvéreinek a sikálásban. Nagy kertjük volt, abban dolgozott, ezért nem sok ideje maradt a korongolásra, bármennyire szerette volna csinálni. Sokszor éjszaka korongozott, nappal a kertet művelte. Agyagelőkészítés A munkafolyamat részletes leírását elvégezte Béres András, ezért csak azt emelem ki, ahol Fazekas Lídia ezzel kapcsolatos munkája eltér az eddigiektől. Amíg Fazekas Lídia édesapja élt, az agyagot ő szerezte be. „Akkor még Nádudvaron nem iszapolták az agyagot, hanem beverték a szoba közepibe és szelték." Lídia néha segített a szelesben. A munkájához szükséges agyagot a szeles után általában maga gyúrta, előfordult, hogy az édesapjáéból vette el. Édesapja halála után a kocsordasi temető mellett, a nagy gyepről hordta az agyagot, később a pestises temető mellől. A húgával együtt talicskával mentek ki agyagért. Ahol meg volt kezdve, ott ástak tovább. Kosárba rakták, tették talicskára és tolták haza a húgával. Később az agyagot kerékpárra tett zsákban hordta. Az udvaron hűvös helyet keresett, letakarította, és odaborította. Ponyvával, zsákdarabbal betakarta, hogy ne száradjon ki. Egy részét lelocsolta. ,,Ott be volt verve egy csomóba." Ebből a csomóból szelt le annyit, amennyi egy napra szükséges volt. Először az anyagot lurkóval összeveri. Ehhez az édesapja eszközét használta régebben, mostanában egyszerű fadarabot. Az agyagot kézzel veszi a csomóból, egy deszkára rakja, azon beveri utána leszeli. Kétszer szeli át, ha nagyon kövecses, akkor háromszor. A leszelt agyagot kis vízbe mártja, beáztatja. Ehhez édesapjának külön edénye volt, egy 30-35 cm magas 40 cm átmérőjű mély tál, két füllel ellátva, mártó cserépnek nevezték. Eleinte ő is ezt használta, de nagynak találta, kisebb edényt használ. A szelest bent végzi. „Na leszelek két vagy három göngyöleget." A göngyöleg maréknyi agyag. A deszkát, amelyen szelt, a földre teszi, melléül. A beáztatott agyag egy órát áll, az alatt átszivalkodik, lehet gyúrni. Eleinte a régi gyúrópadot használta. Azután csinált egy kis asztalt. Lécekből összeszegezte, rászegelt egy deszkát és azon gyúr. „Mint a tésztát, úgy gyúrom." A kavicsokat kiszedi. Az agyag egyre finomodik a gyúrástól, minél tovább gyúrja, annál finomabb lesz. A gyúrás után kirögöli, az edény nagyságának megfelelő agyagcsomókat képez. A rögöket а a koronghoz teszi egy deszkára, majd hozzáfog a korongozáshoz. Korongozás A korongot lesimítja. Egy kis agyagcsomót szétnyom a korongtányér közepén, ezzel ragasztja oda a rögöt. Rácsapja, a tövét odanyomja, ütögeti, hogy jobban ragadjon. Most következik a kiíogás. „Kifogjuk a rögét." Azt a célt 485