A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Néprajz - Szalay Emőke: Női fazekasok két hajdúsági faluban

5. kép. Fazekas Lídia és testvére Fazekas Juliska. Nádudvar, 1974 jól megy." Ezután már többször felült, egyre jobban ment a munka. Nagyobb cserepekbe is belefogott, azok is sikerültek. „Édesapám látta, hogy jól haladok, van huzalmam hozzá. Figyeltem az állásokat, ahogy csinálta, gondolta, tudom majd magamtól is." Égetéskor mindig mondta az apja: „Gyere hozd ki a portékájaidat, hagy rakom a hézagokba!" Továbbra is vitt kis cserepeket az iskolába játszani, a nagyobbakat pedig édesapja piacra, vásárra vitte. A bátyjai nem törődtek vele, úgy gondolták, úgysem tudja jól megtanulni a korongozást. Az édesanyja örült, hogy ügyes lánya van. A szomszédok amikor észrevették, hogy korongoz, mondták: „Sokat ér a keze! Mennyire menne, ha férfi volna!" Később azt mondogatták: „Tanulná meg a nagy korsót is!" Fazekas Lídia 15-16 éves korában próbálkozott meg a tál készítéssel. Formázott füles tálat, ezt mosdótálnak használták és fül nélküli egyszerű kerek tálakat, rucatőtő tágakat. Megtanulta az itatókészítést, serbli-, laskaszűrő készítést, nem teljes nagyságban, harmadnyi mértékkel. Édesapja egyre inkább örült a munkájának. Amikor pedig már teljes nagyságú laskaszűrőt, cseréptálakat készített, segített az apjának, ha olyan sok munkája volt, hogy egyedül nem 484