A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Néprajz - Dankó Imre: Változások a magyar parasztság életmódjában, kultúrájában, különös tekintettel a dél-bihari síkságra

Iához. Elcsinátuk sziepen az utat, hogy könnyen bejárhatnánk vala az udvarba.) Az erdélyi hatás több részből adódik. Mindenekelőtt abból az erős kapcsolatbó, ami évszázadok hosszú sora alatt területünk és a Fekete-Körös völgye. Belényes vidéke között volt. Ennek a nyelvi területre is kiható kapcsolatnak egyik megnyilvánulása volt sok olyan kereskedelmi ügylet, aminek során az erdélyiek hosszú időt töltöttek a síksági falvakban. Ilyenek voltak a vásárok és ilyen volt a lápolás, de ide sorolhatjuk a különféle mezőgazdasági bérmunkákat is. Valóságos tájszavunk kevés van. (Csoze = „züllött", „nem igaz úton járó", „rossz kinézetű", tohonya = „lusta", „lompos", trágyom = „kötelezettség", „ángáris", „fizetség" „tartozás", vedlő = „alakuló", bürü = „híd", gátad = „földhányás", „kerítés árokból és földhányásból", passzubál „megtépáz", összezavar" stb.) Idegen nyelvi hatások alig mutathatók ki. Még román sem. (Frátye! = „barátom"; írumos = „szép"; csohány = „pásztor", „juhász".) Ez a nagyfokú endogámiával és a falvak egyöntetű magyarságával magyarázható. Tájnyelvi közléseink is meglehetősen szegényesek. A különböző szórvány, legtöbbször csak szóközlésre szorítkozó közlések közül Végh József biharugrai szövegeit kell megemlítenünk.

:i80 A méhkeréki-sarkadkeresztúri román nyelvre a kétnyelvűség hatása nyomta rá a bélyegét. A magyar nyelvi hatás az első világháború óta sokkal erőteljesebb, mint azelőtt volt. Ez természetes is, mert az országhatár elvágta őket a Szalonta-környéki román településektől, nyelvi utánpótlásuktól. A mai méhkeréki román beszédben általános a magyar hanghordozás és gyakori a magyar szóhasználat, de a magyar szerkezeti forma is.

:wi Összefoglalva az elmondottakat, megállapíthatjuk, hogy a délbihari síkság népe is eljutott sok változás, átalakulás után a két világháború közötti időszakba; amelynek itt is aktuális paraszti követelése a föld volt. A sarkadi járás parasztsága társadalmi fejlődésben lemaradva, differenciálódva, többségükben szegényen, hagyományos eszközökkel és módon művelte a más földjét. Azok a haladást jelentő tényezők, mozzanatok, amelyek munkájukban, életmódjukban mégis tapasztalhatók voltak, nem tőle eredtek, nem saját fejlődésének eredményei voltak, hanem a tőkés mezőgazdaság jövedelmezősége érdekében rá is kiterjedő szükségszerű változások voltak csupán. Kultúrája, életmódja korszerűtlen volt, századokkal előbbi szinten megrekedt. 380 Végh József: Sárréti népmesék és népi elbeszélések. Magyar népnyelvi szövegek. 1. (Debrecen, 1944) Biharugra: a) mesék: A királyfi, az alma és az aranyhal. 74., Rabikó és Ronána. 81.; Mihók. 88.; b) elbeszélés: Tréfás hazugságok 90.; c) néphit: Boszorkánytörténetek. 91.; Táltos. 83.; Lidérc. 93.; d) elbeszélés: A féltékeny ifjú és a kacér lány. 94. Lásd még a magyar népnyelvi bibliográfia területünkre vonatkozó adatait: Benkő Loránd-Lőrincze Lajos: Magyar nyelvjárási bibliográfia 1817-1949. (Bp. 1951). 381 Domokos i. m. 16-19. és 114-116. 474