A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Néprajz - Dankó Imre: Változások a magyar parasztság életmódjában, kultúrájában, különös tekintettel a dél-bihari síkságra

A terület közlekedésének javulását a vasút kiépítése sem segítette elő. Az úgynevezett Alföldi vasút 1868-ban épült, Nagyváradról Cséfán-Nagyszalontán-Sarkadon át Gyulára ment. Része lett a későbbiek során kiépült és nagy jelentőségre szert tett alföld-fiumei; illetve nagyvárad-eszéki vonalnak.

332 Ez a vasút, amihez csak 1887-ben csatlakozott a Kötegyánnál elágazó nagyvárad-belényes-vaskohi és csak 1898-ban a vésztő-kötegyán-hollódi vasút, azonban a nagybirtokosok, az uradalmak termelési-szállítási érdekeit tartotta szem előtt. Nem a falvak, hanem a majorok közelében ment, sőt több község teljesen vasút nélkül is maradt (Zsadány, Mezőgyán, Geszt, Biharugra). Ezért aztán a szekerezés területünkön jóval tovább fennmaradt, mint másutt, voltaképpen csak a felszabadulás szüntette meg. A községek igyekeztek kihasználni a távoli vasutakat is. Egész sereg új utat építettek a vasútállomások és a községek között. így 1911-ben Sarkadkeresztúr vasúti állomástól Sarkadkeresztúr községbe (4 km) és Mezőgyánba (6 km) építettek utat.

333 1924-ben pedig a sarkad-nagyszalontai megyei útból a méhkeréki vasútállomásig vezető kiágazást is megyei úttá tették és kiépítették.

334 1926-ban építették ki a kótpuszta-okányi megyei utat,

33

'' 1929-ben a körösnagyharsányi községi utat

:!3,i és ugyanakkor a méhkerék-nagyszalontai utat.

337 A községek az utak kiépítéséhez, fenntartásához szükséges pénzt az út-, vám- és kövezetdíjakból fedezték. Bihar megye 1926-ban rendezte vámszedési jogait és az alapdíjakat egyúttal pengőben állapította meg.

338 A vámdíjak azonban ezután sem voltak egységesek. 1928-ban például központilag is sok változást csináltak. Az útvámszedési jogot lényegesen kiterjesztették.

3311 A községek pedig önállóan is szedtek vámot.

340 A közlekedéssel szoros kapcsolatban áll a kereskedelem. Minthogy területünk közlekedésileg hátrányos helyzetben volt, kereskedelme sem virágzott fel; megmaradt a helyi igények kielégítésénél. A kereskedelmet területünkön a vásár és a falvakban található néhány bolt képviselte. Egypár helyen a piacolás is jelentős volt (Sarkad, Kötegyán, Körösnagyharsány, Biharugra). Különben a kereskedelem az itteni mezőgazdasági termékek, állatok felvásárlásából állt. A parasztság - és ahogy más társadalmi réteg is - még a legkezdetlegesebb körülmények között sem önellátó, ahogy azt a romantikus elképzelések gondolják. A parasztság iparcikk- és bizonyos anyagszükségletét elégítette ki az itteni kereskedelem. A dél-bihari síkság kereskedelmének szúk köre, alacsony intenzitása azt igazolta, hogy a parasztság nagyon visszaszorított helyzetben élt, közel állt az önellátáshoz. Ezt támasztotta alá az ipar fejletlensége is, ami mindvégig megmaradt a helyi, igen szűk körre szorítkozó szükségletek kielégítésének színvonalán. Jellemző, hogy területünk első céhe csak 1812-ben alakult, a sarkadi csizmadia céh; az is a gyulai csizmadia céh filiájaként működött. Területünk iparilag jelentéktelen maradt napjainkig. 332 Borouszky i. m. 333 Biharvármegye Hivatalos Lapja 1911. dec. 21. 334 Uoó 1924. 52. 335 Uo. 1926. 142-143. 336 Uo. 1929. 176. 337 Uo. 338 Uo. 119. 339 Uo. 1928. 15. sz. 340 Uo. 1923. 18. 1928. 47. Sarkad. 462