A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)
Néprajz - Dankó Imre: Változások a magyar parasztság életmódjában, kultúrájában, különös tekintettel a dél-bihari síkságra
társadalmi ellenállás alapját képezzék. 15 ' I. Lipót nem ismerte el a bihari hajdúkiváltságokat és 1702-ben a 13 bihari hajdúvárost Eszterházy hercegnek adományozta, köztük Szalontát is. 158 Az új birtokos ellenében Szalonta régi birtokos családjainak leszármazottja, Toldy György is fellépett és 1715-ben a szalontai hajdúkkal együtt a váradi káptalan előtt ellentmondott. Ellentmondásuk, tiltakozásuk azonban hasztalan volt, mert 1745-ben Eszterházy Pál herceg végleges adománylevelet nyert a bihari hajdútelepekből alakítandó derecskéi uradalomra nézve, amihez Szalonta is tartozott. 159 A helyzetet csak elmérgesítette, hogy a herceg által Szalontára telepített jobbágyok és a hajdúk között ellenkezés tört ki. A helyzet 1726-ban jutott kritikus állomásához. A beköltözött jobbágyság panaszára katonaság vonult Szalontára és a hajdúk házait 1726. december 18-án felégette. m Ugyanígy jártak a következő évben a Keszibe kivándorolt hajdúk is. Végülis az ügyből egy hosszú, végeredményében soha le nem zárt per, az úgynevezett „hajdú per" lett. 161 Körösnagyharsány - a másik hajdúváros - nem tartozott a derecskéi uradalom helységei közé. Régi birtokjogára hivatkozva, a váradi püspökség szerezte meg. Itt a hajdú per a püspökség ellenében folyt. Ugyanolyan eredménytelenül, mint Szalontán. 102 A kuruc Dél-Bihar ellenében a császári hadvezetés a rácokat használta fel. Aradról és környékéről, valamint Gyuláról kisebb-nagyobb rác csapatok indultak Sarkad, Szalonta, Okány, Geszt felé és mindent elkövettek, hogy a lakosságot megfélemlítsék. Ölve, rabolva portyáztak a vidéken. 10 ' A kedvezőtlen körülmények dacára is egyre tartott a XVIII. század első két évtizedében területünk benépesedése. Először a közelben elbújtak jöttek vissza, aztán a távolabbra menekültek következtek. Érdekes ebből a szempontból figyelemmel kísérni a terület családneveit. Minden helységben sok Sarkadi nevű családot találunk, bizonyságul annak, hogy őseik Sarkadon kerestek menedéket a nehéz időkben és onnan jöttek vissza a faluba. ,(i/1 Hasonlóan sok a Debreceni családnév is, viselőik ősei Debrecenből költöztek vissza.** A nagyon gyakori Hajdú és Bujdosó nevekre már mások is felfigyeltek. 1 " 0 Érdemes megemlíteni még az egykori katonai életmódra utaló, gyakori családnevek közül a Zsoldost, a Pribéket, és a Huszárt. De a benépesedés szempontjából jelentős földrajzi eredetű nevekre is rá kell mutatnunk; igen sok Szilágyi, Erdélyi, Felföldi, Semlényi, Széplaki, Váradi, Bagdi stb. nevű családot találunk községeinkben. 157 Sok volt például az elvándorlás is. Érdekes idevonatkozóan egy tanú vallomását idézni. Sarkad lakosai Berke János bíróságában elhatározták, hogy: „a ki meg akar maradni Sarkadon és lakosa akar lenni, tehát minden teherviselést magára végyen, és úgy megmaradhat; ha eddig együtt szenvedtünk, továbbra is szenvedjünk; és annyi jussa lészen Sarkadban a pusztákban kinek-kinek, az ő jussa szerént, ha pedig meg nem akar maradni és a teherviselést magára nem veszi, harmad napok alatt a városból kimenjen, mely egyezésről levelet is csináltak volt." Vö.: Márki S.: Sarkad története i. m. 122-123. 158 Borouszky i. m. 543. 159 Szendrey István: A derecskéi uradalom. Kézirat, kandidátusi disszertáció. Vö.: Borouszky i. m. 543-544. 160 Borovszky S. i. m. 543. Vö.: Dankó I.: A Körösköz-bihari hajdúság i. m. 30-33. 161 Szendrey István: A bihari hajdúk pere a hajdúszabadságért i. m. Vö.: uő. A Biharmegyei hajdútelepek társadalma a XVIII. század végén. A Kossuth Lajos Tudományegyetem Actái 1957 (Debrecen, 1959) 47. és Dankó L: A Körösköz-bihari hajdúság i. m. 33-35. 162 Görömbey Péter: A biharmegyei hajdúvárosok történetéből. Debreczeni Protestáns Lap. 1936. 4. és Rozvány Gy. i. m. 114-116. 163 Vö.: Hornyik János: A ráczck ellenforradalma 1703-1711. Századok 1868. 164 Különösen Kötegyánban, Okányban és magában Sarkadon is sok Sarkadi nevű család van. Vö.: Dankó-Korek: Kötegyán i. m. 29. 165 Különösen Sarkadon, Kötegyánban, Mezőgyánban és Biharugrán van sok Debreceni nevű család. Vö.: Dankó-Korek: Kötegyán i. m. 29. 166 Jakó i. m. 108. 416