A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)
Néprajz - Dankó Imre: Változások a magyar parasztság életmódjában, kultúrájában, különös tekintettel a dél-bihari síkságra
Az aratást sarlóval végezték. Herpályi Benedek hajdúvitéz többször közölt XVI. század eleji címerlevelén fogazott sarlóval arató jobbágyot láthatunk.^ Területünkön az aratás elnevezés az általános ma is, s ebből is következtethetünk a sarlóhasználatra. A sarlós aratás vidékünkön sokáig fennmaradt; majd minden helységben emlékeznek még rá. Ennek ellenére a sarló-kasza eszközváltás itt is megindult a XV-XVI. században. Az eszközváltás alapja a szántók növekedése, az ugyanannyi idő alatt több learatni való termény betakarításának szüksége volt. A kaszás aratást vidékünkön is takarásnak nevezik és nevezték nyilván régebben is. Az aratást (sarlós) a cséplés (rendszerint valamilyen cölöphöz, ágashoz verték a kalászokat; a cséphadaró ritka lehetett, mert később is az volt) a takarást a nyomtatás követte. A cséplés-takarás váltás vidékünkön csak a XVIII. század végén vált általánossá és a későbbiekben kizárólagossá. Rogerius siralmas énekében arról szólt, hogy Váradról való menekülése közben Dél-Biharban a nép csűrökbe menekítette termését. 91 ' Ez azonban minden bizonnyal nem épületet jelölő szó volt, hanem a cséplés helyét jelentette, mert területünkön a csűr ismeretlen. A termést általánosan vermelték. Partos részeken, egykori faluhelyeken beomlott vermeket gyakran lehet találni még ma is. Ilyenekre bukkantam magam is 1961-ben Kötegyánban a Gyepes bal partján, az új temető közelében is. A vermeket kitapasztották, sokszor ki is égették. A termeivények között a főhelyet a gabonafélék foglalták el. Liszt- és kenyérszolgáltatásokról hallhattunk leggyakrabban. Kölesér helység és patak, sőt districus neve pedig azt árulja el, hogy a gabonaféleségek között nagyon előkelő helyet foglalt el a köles. Búzát, rozsot, árpát jóval kisebb mennyiségben termesztettek. Gyümölcs- és szőlőkultúra még nem volt, ilyen irányban idegen telepesek fejlesztették a termelést (Várad körül olaszok: Váradolaszi; területünkön a vallonok: a három Gyán). Egyébként ezen a téren inkább a természetre voltak utalva, a különféle vad gyümölcsök révén. A gyűjtögetés általános volt. Igen nagy, de lassú változás volt az őrlőberendezések tekintetében. Az őrlőköveket a kő kézimalmok, majd azokat pedig a falábakon álló előbb szabad, később rögzített hajtókarú kézimalmok váltották fel. A letelepedés végleges és állandó jeleként területünkön hamarosan, már a XII. század végén, megjelentek a vízimalmok. Ezek egyike-másika különösen nagy jelentőségre tett szert, láthatóan hozzájárult az illető helyiség felvirágzásához. Ilyen korán létesült, nagyjelentőségű vízimalom volt a sarkadi 9 ' és a kötegyáni 98 a Gyepesen, az ugrai" és a harsányi 100 a Sebes-Körösön. Természetesen a gyűjtögetés mellett a többi ősfoglalkozás is virágzott. Nemcsak halásztak és vadásztak, hanem rendszeresen szedték a vadmadártojásokat, kifosztották a vadméhek odúit. Az ősfoglalkozások közül, elsőnek a halászat szerveződött meg. A különféle jobbágyszolgáltatások között gyakran szerepelt meghatározott mennyiségű és fajtájú hal is. Ezeket célszerű hálókkal, fogási módokkal szervezett csoportokban fogták ki a Körösökből, Lávákból. A halászat alapját a rendkívüli halgazdagság jelentette. A Körösök, a számtalan ér, ág és a köztük elterülő sok-sok mocsár tele volt hallal, teknősbékával, rákkal. Mint köztudomású, őseink gyakorlott halászokként jöttek hazánkba, a magyarság egyik ősi létfenntartó foglalkozása éppen a halászat volt. A megtelepedés idején területünkre inkább az álló halászat, a vej szék, varsák használata volt a jellemző, mint a mozgó halászat. A vizek viszonylagos sekélysége, a folyók keskeny volta miatt inkább kis háló95 Herpályi Benedek címere. Több helyen közölték: lásd: Magyar Művelődéstörténet III. (Bp. é. n.) 171. 96 Rogerii Carmen Miserabile. Scriptores II. 581. 97 Márki Sándor: Sarkad története (Bp. 1877) 155-156. Minden bizonnyal már a középkorban volt Sarkadnak malma a Fekete-Körösön is. 98 Dankó-Korek i. m. 24. 99 Molnár nevű lakóját említi 1588-ból Jakó Zs. i. m. 373. 1588-ban a gyulai bég a Harsány melletti malmot elfoglalta. Vö.: Haán Lajos-Zsilinszky Mihály: Békés megyei oklevéltár (Bp. 1877) 194-195. 100 Erdei Aranka i. m. 22. 404
