A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)
Néprajz - Dankó Imre: Változások a magyar parasztság életmódjában, kultúrájában, különös tekintettel a dél-bihari síkságra
családé), Ugra 82 (az Ugrai család alapítása). Végezetre az egyházi intézmények is végeztek telepítő munkát, bár inkább csak a megkapott birtokot, falut fejlesztették tovább. Ilyen, nagyobbára az egyházi birtokos által létesített telepek a következők: Barmod 83 (ma puszta Kötegyántól északkeletre, előbb a váradi káptalané, majd a váradi püspök birtoka). Tamási 84 (ma puszta Körösnagyharsánytól keletre, a váradi konventé). Szil 85 (határrész Méhkerék és Nagyszalonta között, a váradi káptalané). Amint láthattuk, a rendiség megerősödésével, a királyi birtokok felbomlásával párhuzamosan területünkön többségükben kisnemesi falvak alakultak ki. Mind a birtokosok, mind pedig a jobbágyok magyarok voltak s ahogy Jakó Zsigmond megjegyezte, már ekkor is volt a lakosságban bizonyos összetartó etnikus tendencia. 80 A Sebes-Köröstől északra eső területek kis- és középbirtokosaival nem kerestek családi kapcsolatokat, bizonyos endogámia nyilvánult meg közöttük. Inkább volt területünk lakosságának kapcsolata a hasonló társadalmi körülmények között élő, közeli békési részekkel és a keletebbre fekvő bihari tájjal. A hasonló társadalmi formációkat mutató békési rokonfalvak abban különböztek területünk telepeitől, hogy tiszta egytelkes nemesi falvakká fejlődtek, a mieink viszont nem. Falvainkban a nemesség mellett többkevesebb jobbágycsalád is élt, illetőleg többtelkes nemesek is voltak. A társadalmi fejlődés nyilván itt is azt hozta volna magával, hogy ezek a telepek is olyan kuriális falvakká lettek volna, mint az ugocsai, szatmári vagy békési egytelkes nemesi helységek. Az ilyen irányú társadalmi fejlődést azonban megakasztotta a török terjeszkedése. A felvázolt korszak életére, a termelésre, a munkaszervezetre a legtöbb következtetést a jobbágyok, illetőleg azt megelőzően a társadalmi fejlődés különböző fokán álló, más és más szolgáltatásokkal adózó népelemek kötelezettségeiből vonhatjuk le. így nézzük azokat a szolgáltatásokat is, amelyeket a dömösi prépostság 1138-ból származó adománylevele szerint a Köleséren lakó 18 és a Sarkadon lakó 10 „kenyéradó udvarnok" háznép volt köteles adni. Mindenek előtt dézsmát adtak, aztán háznépenként 2-2 juhot, 2-2 köböl búzalisztet, 2-2 köböl sört és l-l köböl sót." 7 Ugyanekkor, a vidékünkről ismeretes halotti torlók (dusnokok) a következő szolgáltatásokra kötelezettek: Kötegyán monostora részére adnak évenként 1 harmadfű tinót, 100 ke82 Uo. 372-373. Vö.: Györffy i. m. 679. - Az Ugra személynévből származó helynév. Rokonai: Ugrin, Ugrón, Ugrun személynevek, amelyek a szláv ugrin „magyar" nép-névre vezethetők vissza. A szó végi -a valószínűleg kicsinyítő képző. Vö.: Pais Dezső: A Magyar Nyelv XIV. évf. 194. és Virágh i. m. 308. - 1093-ban I. László kíséretében találkozunk egy Ugra nevű főúrral. A XIII. század végén egy bizonyos „Danela" úr tulajdonául említik, aki az Ugraiak őse volt. Az Ugrai családon kívül a Kolthy, a Porkoláb, a Bosoldy, a Thoboly, a Geszty, az Hlyei és a Bydy családoknak volt benne birtoka. A sokrétű birtoklásnak megfelelően három, vagy még több részre is szakadt. (Monostorosugrára, ez 1214-ben már monostoroshely volt, Középugrára és Egyházas- vagy Szent-Jánosugrára). Községi egyházát még 1329-ben Szent Jakab, de később már Szent János nevére tisztelték. Középszerű egyház volt. Vö.: Bunyitay i. m. III. 394. - 1907-ben 377 házában 2275 lakosa volt, határa pedig 9075 kat. holdra rúgott. A MSZKO-nak Helységnévtára 1907. 83 Uo. 204. Vö.: Györffy i. m. 598. - Barmod puszta nevét Barmó alakban is használták. Neve a XII. század népszerű szentjének. Szent Bernátnak a nevétől származhat (régiesen: Bernald). Templomát is ennek tiszteletére szentelték. A XIII. században a váradi püspök és káptalan közös birtoka volt, később csak magáé a püspöké, Templomhely nevű határrészén egy régi templom, valószínűleg az említett egyház romjaiból találták meg némely részeket. Vö.: Bunyitay i. m. III. 449. - 1907-ben 533 lakásával, mint puszta Nagyszalontához tartozott. Egy kis része az első világháború után Kötegyánhoz került. 84 Uo. 361. Vö.: Györffy i. m. 673. - Több Tamási nevű helység is volt. Azonosításuk igen nehéz. A szóbanforgó Tamási Körösszegtől délre feküdt és 1570-ben 22 portája volt. Vö.: Lukinich I. i. m. 133. - 1907-ben 120 lakójával tartották nyilván. 85 Uo. 357. 86 Uo. 107. 87 Györffy i. m. 577. 402
