A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Természettudomány - Lovas Márton: Coleopterológiai adatok Tiszacsegéről 1967–1974

badult az addig állandóan fenyegető árvizektől, mely éppen a szabályozás előtt 1853-ban és 1855-ben is elöntötte az egész határt.

11 A szabályozás alkalmával a Tisza falu feletti kanyarulatát is átvágták, azonban árvizek alkalmával, mivel a gát belső oldalára esett, a víz mindig feltöltötte. Ezt a részt Csorottyánnak nevezték és végleges lecsapolására 1966. nyarán került sor.

12 A mai ártér legnagyobb részén rét és legelő van. A faluhoz közelebb eső területeken a homokos talajon gyümölcsös és szőlőkultúrákat telepített a lakosság, míg a folyó partján ártéri fűz erdőket találunk, melyek egykor az egész árteret borították. Ugyancsak fűz-nyár erdők kísérik a gátakat a Tisza felé eső oldalon. Ennek az erdőnek nyúlványa a tiszacsegei határ Nagy-Kácsás nevű része, melyet a Kácsasziget nevű résszel az 1851/1972. OTvH. rendelet értelmében az Országos Természetvédelmi Hivatal elnöke védetté nyilvánított, hogy egyrészt az üde ártéri rét, másrészt az ártéri tölgy-kőris-fűz erdő, tekintve speciális élővilágukat és tájképi szépségüket, fennmaradjanak.

1

' Sajnos a rendelet az „utolsó percben" született, s így hatása kérdésessé vált. Tiszacsege éghajlata nem különbözik a Közép-Tiszavidék éghajlatától, a meleg, száraz, mérsékelten forró nyarú éghajlati körzetbe esik. Felhőzete csekély, az évi átlag 50-55% között váltakozik. A napsütéses órák évi összege 2000-2100 óra között változik, melynek nagy része éppen a nyári félévre esik, mert a téli időszakban gyakoriak a ködök. A hőmérsékletingadozás hazánkban ezen a vidéken a legszélsőségesebb; a januári átlagos középhőmérséklet -2 és -3 Celsius fok között váltakozik, míg a júliusi átlagos középhőmérséklet 21,4 С fok. A csapadék évi átlaga 546 mm, ami azt jelenti, hogy tájunk az ország szárazabb vidékei közé tartozik. A csapadékmaximum júniusban és ősszel októberben jelentkezik. Az évi vízhiány 150-170 mm között változik. A leggyakoribb szélirány a délnyugati, vagy az északnyugati, melyek erőssége, azaz a szélsebesség nem nagy." Mindezek a természeti adottságok, melyek ellentétességük folytán - vízpart, de száraz kontinentális klíma - mintegy kiegészítik egymást, alkalmassá tették Tiszacsege határát, hogy ott a speciális életkörülményekhez jól alkalmazkodó fito- és zoocönózisok alakuljanak ki, melyek jellemzőek az adott és az általunk lehatárolt szűkebb területre, de egyben jellemzőek az egész KözépTiszavidékre is. A bogárvilág vizsgálatánál és tanulmányozásánál mindezeket a körülményeket figyelembe kell vennünk, hiszen a fauna összetételét nagymértékben befolyásolják, módosítják. Gyűjtéseinket a Tisza és a gát közé eső területeken végeztük. Vizsgáltuk a parti füzesek - Salicetum triandrae társulások, az ártéri rét - Alopecuretum pratensis, az ártéri fűz-nyár erdő - Salicetum albae fragilis, az ártéri kőrises erdő - Fraxino pannonicae-Ulmetum, az erre a területre telepített kultúrák (szőlő, gyümölcsös) bogárvilágát, valamint a gáton előforduló bogarak fau11 Papp József i. m. 8. 12 Ötvös János-Kovács Béla: A tiszacsegei holt Tisza és környéke élővilága. A Déri Múzeum Évkönyve, 1966-67. (Szerk.: Béres András. Debrecen, 1968.) 4. 13 Az Országos Természetvédelmi Hivatal 1850/1972. OTVH számú közleménye a Hortobágyi Nemzeti Park létesítéséről. Tanácsok Közlönye, XXI. évf. 58. sz. 1095. 14 Péczely György: Éghajlat. In: A tiszai alföld. I. m. 97-100. és Kakas János: Magyarország éghajlati atlasza (Budapest, I960.). 36