A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Történelem - Orosz István: Hajdúföld és jobbágybirtok Szoboszlón a XVII. században

Az elmondottak nemcsak megerősítik Dávid Zoltán véleményét, hogy a szoboszlói hajdúk egy része a jobbágy település lakói közül toborzódott,

42 de alapot adnak bizonyos feltételezések megfogalmazására a hajdúk letelepedése előtti Szoboszló telekrendszerére és határhasználatára vonatkozólag. Azt tapasztaltuk, hogy a személynévből keletkezett határnevek egyike sem kapcsolható a XVII. század elején idegenből letelepülő hajdú családokhoz, mert azok ősei is, akik a XVII. század során hajdúvá lettek, már korábban is Szoboszlón éltek. A határrészek személyekről való elnevezésének egyik legfontosabb előfeltétele a huzamos, állandó jellegű birtoklás, bár természetesen más is lehet. A telek, telekje utótagos neveknél azonban semmiképp sem vonható kétségbe, hogy a megnevezett föld az illető család birtokában volt (Dobor telekje, Német-telek, Pap-telek). A személynévből lett határnevek jobbágy családokhoz kapcsolódása alapján feltételezhető, hogy Szoboszlón a hajdúk letelepedése előtt olyan határhasználati rendszer érvényesült, amelyben biztosítva volt bizonyos határrészek huzamos birtoklása. Folyamatos birtoklás volt Szoboszlón a XVII-XVIII. században - amint láttuk - az ún. szállásföldekben, ahol egyébként mindhárom telke utótagú határnév előfordul. Itt mindenki, aki jogosult volt háborítatlanul élhette földjét, amit valamikor gyepként fogott fel, (vagy osztottak ki számára). A közösség e szállásföldeken a használat módját sem szabályozta. A földrajzi névanyag alapján a folytonos birtoklást már a hajdúk letelepedése előtt is feltételezhetjük s nincs semmi okunk kételkedni benne, hogy ez ugyanúgy a szállásföldek rendszerét jelentette, mint a hajdúk betelepítése utáni időszakban. A földhasználat ilyen típusát tehát, amely az Alföldön másutt sem volt ismeretlen, a hajdúk valószínűleg készen kapták a helység korábbi jobbágy lakosságától. A hajdú városok tilalmasnak, pusztának is nevezett szállásföldjei (terrae tuguriales) elnevezését is valószínűleg a Pap-telek, Német-telek, Dobor-teleke típusú határnevekből kell megfejteni. A szállásföld névnek a hajdú városokban jó ideig tulajdonképpen nincs értelme, mert bár a külső birtokokat e határrészben nem osztják újra csak akkor, ha a föld megszakadás útján a közösségre hárul s a birtokok egy tagban vannak, mint az alföldi szállásos, tanyás helységekben, a hajdú szállásföldeken szállások a XVIII. században egyáltalán nem alakultak ki, tanyák is csak a XIX. század második harmadik évtizedében az ólaskertek beépítése után jelentek meg. A külső határban lévő teleknek a Tiszántúlon van szállás értelme is.''

;! Hasonló jelentése volt a (mezei) kertnek. Ezt egyértelműen bizonyítja, hogy a Dobor-telekét Dobor kertjének is nevezték. Arról, hogy a Dobor kertje a várost övező ólaskertek között lett volna, ebben az esetben szó sem lehet, mert az adásvételi szerződés a földesi út mellett a tilalmas vagy szállásföldekre lokalizálja a Dobor kertjét. Ezek az elnevezések - ha messzemenő következtetések levonására nem is alkalmasak - annyit megengednek, hogy a hajdúk letelepedése előtt, a XVI. századi Szoboszlón is feltételezhessük annak a sajátos állattartó rendszernek a 42 Dávid i. m. (Hajdúszoboszló . . .) 222. 43 A Nyíregyháza és Hajdúdorog közötti határrészt a XVIII. század elején „Kovács szállásának", „Kovács teleké pusztának" is nevezték. HBtnL Hajdúdorog lt V. A 101/d-9. Közgy. ir. Irreg. 299