A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Régészet, ókortudomány - Gesztelyi Tamás: Az Antiochiai Tyche a Déri-gyűjtemény egy gemmáján

A három alak alapvonala azonos, és a fejek magassága is megközelítőleg egyvonalban van, melyeken a koronák illetve koszorúk hasonló magasságba emelkednek. A kép nem a legtöbb gemma esetében megfigyelhető koszorút nyújtó, hanem a már Tyché feje fölött koszorút tartó férfit ábrázolja. Így a kissé balra dőlő falkorona mellé szorosan csatlakozik a koszorú. P. Zazoff

3 a kasseli gemmagyűjtemény ismertetésekor az ottani példányon túl 12 továbbit sorol fel különböző gyűjteményekből hasonló ábrázolással. Ez a lista a debrecenin túl továbbiakkal egészíthető ki: a Cambridge-i Corpus Christi College

4

, a római Museo Nazionale delle Terme

4a gyűjteményének egyegy darabjával, továbbá egy ismeretlen eredetű

0 és egy műkereskedelemben levő gemmával

53

. A legfeltűnőbb eltérésekre már K. Parlasca

6 felhívta a figyelmet: a koppenhágain álló Tyché szerepel, az egyik New York-in női folyó perszonifikációt látunk.

7 Az utóbbi darab esetében meg kell még jegyezni további eltéréseket is: a katonaruhás férfi a szokásos rövid kard helyett lándzsát visel, Fortuna pedig baljával tartja a kormánylapátot s jobbjában a bőségszarut, fején nincs Isis korona; végül pedig a folyamisten a szokásostól eltérően balra úszik. Ezeken túl eltérés csupán az alakok elhelyezésében,

8 illetve a részletek kidolgozásában mutatkozik. A gemmák szolgálta ovális felületen csupán két darab mestere helyezte el alakjait horizontálisan. Ezzel elkerülték, hogy azok egymáshoz legyenek szorítva, a kompozíció azonban szétesőbbé vált. Az alakok kényszerű egymáshoz szorítottsága legszembetűnőbben az egyik párizsi darabon mutatkozik.

9 A két mellékalak méreteit a fennmaradó szabad felület határozta meg: Fortuna vékony magas, a katonaruhás férfi kisebb, mert magasabb alapvonalra van állítva. Ehhez hasonló aránytalansággal csak az egyik New York-i darabon találkozunk. Részleteiben ez a párizsi a legszebben kidolgozott Tyché alak, különösen ruháját tekintve, amin az eredeti szobor esetében megállapított rakott redők is látszanak. Eltérés figyelhető még meg a folyamisten esetében is, aki nem a szokásos előredőlő helyzetben van, széttárt karjai ellenére is szinte mozdulatlan. A fönt említett két darabon kívül magasabb alapvonalon állnak Tychénél a mellékalakok az egyik párizsi

10 és a római (ld. 4a. j.) gemmán. Mivel Tychénél még így is alacsonyabbak, a méretkülönbség feltűnő. A többi darab esetében a három alak alapvonala és fejmagassága megközelítőleg megegyezik esetleg kissé Tyché kimagasodik - így a méretkülönbségek nem válnak feltűnővé, jóllehet az arányok így sem megfelelőek, hisz Tyché ülőhelyzetben van. Egyedülálló jelenség a debreceni gemma esetében a férfialak koszorújából kinyúló két sugár, mely nyilvánvalóan sugárkoronára utal. 3 AA 1965, 75 skk. nr. 40. Antike Gemmen in deutschen Sammlungen III. (Wiesbaden 1970) 207 nr. 43. 4 Middleton, J. H.: Lewis Collection of Gems and Rings... (London, 1892) 70, nr. 110. 4a Richter, G.: Engraved Gems ot the Romans (London, 1971) 50, nr. 221. 5 Heidenreich, R..- Mél. K. Michalowski (Warszawa, 1966) 444. 5a Basel, Münzen und Medaillen. Nov/Dez. 1974. Liste 362. 21, nr. 287. 6 JbRGZM 8 (1961) 85. 7 Zazott (i. m. 76, 173. j.) nem látja bizonyítottnak, az erős melleket a durva vésésnek tudja be. Hasonlóképp erős mellek láthatók a kasseli darabon is. 8 Horster, G.: Statuen auf Gemmen (Bonn, 1970) 104. 9 Cab. des Médailles, Paris, Luynes nr. 98. Könnyen elképzelhető, hogy a mellékalakok utólag kerültek a gemmára. 10 Cab. des Médailles, Paris, nr. 1751. 263