A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Régészet, ókortudomány - Patay Pál: A magyarhomorogi rézkori temető

A férfisírok mellékletei közül a késekről már szóltunk. A nyílhegyekkel kapcsolatban viszont egy jelenségre ki kell térnünk. A XLIV. sírban 2 nyílhegy is a bokák előtt úgy feküdt, hogy a vesszőjük a csontváztól elfelé, a sír ÉK-i sarka felé kellett irányítva legyen (27. kép). Lényegében hasonló helyzetben volt az LVII. sírban is az egyik nyílhegy (35. kép). Viszont ebben a helyzetükben a köztük és a sír feltehető széle között legfeljebb 35-40 cm távolság volt, ahova a nyíl vesszőjének el kellett férnie. így tehát az ennél hosszabb nem lehetett. Meg kell azonban jegyezni, hogy a tiszavalk-kenderföldi 49. sírban is legfeljebb 30 cm hosszú lehetett a nyílvessző (a 46. sírban 40-60 cm).

104 Ilyen rövid vesszőjű nyilak használata azonban nehezen képzelhető el. Legfeljebb végső soron arra is gondolhatunk, hogy a nyílvesszőt törötten helyezték a sírba. Mindkét kőbalta (LXIV. és LXVI. sír - XVI. t. 5, 23) a csontváz háta mögött, tőle aránylag nagyobb távolságra volt található, minden bizonnyal a sírgödör szélén (37., 38. kép), akárcsak a tiszavalk-kenderföldi 29.

105 és konyári 11. sírban.

106 Ügy látszik, ez lehetett a kőbalták legáltalánosabb helye a sírokban, bár találunk másként elhelyezetteket is (pl. Polgár-Basatanya 37. és 129. sír).

107 A XLVI. sír ellentett élű rézcsákánya szorosan a halott homloka előtt feküdt (29. kép). Ha a nyéllyukának irányát meghosszabbítjuk, az éppen a bal kézhez vezet. A csákány nyelét tehát a halott kezébe tették. Hogy ez nem véletlen eset volt, hanem szintén a temetés rítusa szabhatta meg, azt abból következtethetjük, hogy szinte teljesen azonos módon elhelyezve találtuk a rézfokost a tiszavalk-kenderföldi 29. sírban.

108 Ha tehát a kezekbe a nyél végét helyezték, úgy az a magyarhomorogi csákány esetében mintegy 25-30, a tiszavalki fokoséban pedig 32-35 cm hosszú lehetett. Ez egy mai kalapács, vagy kis kézifejsze nyelének is megfelel és éppen ezért könnyen elképzelhető, hogy a kisebb méretű csákányok - mint akár a magyarhomorogi - és a fokosok valóban ilyen rövidebb nyéllel voltak ellátva. Természetesen a nagyobb méretű csákányoknak nagyobb nyele kellett legyen, mint ahogy az eszéki csákánynak a vele együtt kiöntött réz nyele is 76 cm hosszú.

109 A rézcsákányt is tartalmazó XLVI. sír kétségtelenül a temető leggazdagabb férfisírja volt. Nem vitás, hogy életében megkülönböztetett egyén lehetett ez a halott, hasonlóan más temetők néhány nagyjából azonos módon eltemetett egyedéhez. Közösségének - talán nemzetségének - főnöke, mint ahogyan azt alkalmam volt már kifejteni.

110 Feltűnő a Kónyadombon, hogy a fenti főnöki sír tőszomszédságában találjuk a temetőnek kétségtelenül leggazdagabb női sírját (XLVII. sz.). Nem hihetjük, hogy ezt csupán a véletlen hozta így, annál kevésbé, mivel hasonló helyzetet Jászladányban is megfigyelhetünk, ahol a csákányt tartalmazó 18. sír közvetlen közelében volt mindkét aranyékszerrel ellátott női sír is (15. és 104. Lásd a 46. jegyzetet. 105. Patay P., Gräber ... 51. 106. Sőregi i. m. 13. kép. 107. Bognár-Kutzián, I.: The Copper... 89, 208. 108. Patay P.: Gräber ... 50. 109. Bulat, M.: Bakrene sjekire u Muzeju Slavonije. Osjecki Zbornik VII (1962) 8, 18, I. t. 6, IV. VI. t. 110. Patay P.: Vorläufiger . . . 21-22. - Uő., Gräber . . . 49-55. 245