A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)
Régészet, ókortudomány - Patay Pál: A magyarhomorogi rézkori temető
Az 1964. évi ásatási idény lezárásával egy előzetes beszámolót bemutattam az azévi szegedi régészeti szakülésen, amelyben megemlékeztem az addig talált jelentősebb leletekről és tüzetesebben foglalkoztam a temetkezés jellegzetességeivel, összevetve azokat a bodrogkeresztúri kultúra többi temetőjében tapasztaltakkal/' Ugyancsak foglalkoztam egy tanulmányomban a temető néhány sírjának társadalomtörténeti jelentőségével is. 5 Az itt megtárgyalt kérdésekre ezért részletesebben nem térünk ki, csak amennyiben a később feltárt sírok és azok anyaga a következtetésekben, a statisztikai számításokban módosítást idézett elő. A leleteket a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi. I. SÍR. fi Mé. 25 cm. Csontváz nem volt megfigyelhető; bizonyára elenyészett a talajban. Leletek: 1. Tejesköcsög. M. 16,5 cm. 62.42.1 (I. t. 1). 2. Előbbi szájában csésze. Alja gömbölyded; egyenes oldala kifelé tart. 62.42.2. 3. Virágcserép. Hasának közepén, a fülekre merőlegesen l-l bütyök van. M. 13,3 cm. 62.42.3 (I. t. 2). 4. Különböző edényekből származó cserepek; 5 db. Közülük az egyik egy nagyméretű, korai rézkori jellegű bütyökfül, egy másik pedig csövestalpú korsó talpának töredéke. 62.42.4. II. SÍR. Mé. 20 cm. Csontváz elenyészett. 1. Tejesköcsög. M. 19,2 cm. 62.42.5 (I. t. 3). 2. Előbbi szájára téve csésze. Oldalának alján 4 bütyök ül. M. 5,7, pá. 11 cm. 62.42.6 (I. t. 6). 3. Szorosan az előbbiek mellett csövestalpú korsó. Oldalán vízszintes nyílású fülei voltak. Talpát kisebb lyukak törték át. 62.42.7. III. SÍR. Mé. 15-20 cm. A csontváznak csak apró foszlányai voltak megfigyelhetők a mellékletek között. 1. Tejesköcsög. Gömbölyded hasa átmenetesen megy át az aránylag hosszú nyakba. Fá. 7,5 cm. 64.12.1 (XIX. t. 1). 2. Mellette tejesköcsög töredékes alsó része. Hasa négydudoros. A dudorokra tovafutó spirális vonalkötegek futnak fel. Feneke körül 2 bekarcolt vonal fut körbe. Ebből 4, hálómintával kitöltött háromszög emelkedik ki, csúcsukkal a spirálisok között. A spirálisok fölött is volt hálómintás díszítés. Fá. 5 cm. 64.12.2 (XIX. t. 2). 3. Előbbitől 70 cm-re durvább kivitelű edény, feltehetőleg virágcserép. Oldalára dőlt, szájával К felé. Hordószerú lehetett, szája behúzott, feneke talpszerű, oldalán fülek. Fá. kb. 10 cm. 4. Előbbi edény töredékei között merítőcsésze töredéke. Felcsúcsosodó pereme alatt a külső oldalon kis bütyök ült. 64.12.3. IV. SÍR. A csontvázból már csak foszlányokat lehetett észlelni. Tőlük D-re, 3050 cm mélységben, nagyjából DK-ÉNy irányban, egy sorban helyezkedtek el a mellékletek (ez lehetett a sír tengelyének iránya). Feltehető tehát, hogy a halottat a bal oldalára fektették, fejjel К felé. 1. A sor K-i végén tejesköcsög. M. 22,5 cm. 64.12.4 (I. t. 4). 2. Mellette mély tál (egyik füle nem lett kiegészítve). M. 10,7 cm. 64.12.5 (I. t. 5). 3. Utóbbi mellett virágcserép. Durva kivitelű. Feneke kissé talpszerű. Enyhén ívelt oldalának közepén nagyobb, felső részén kisebb bütykök voltak. 64.12.6. 4. Tovább Ny felé csövestalpú edény, valószínűleg korsó. Hasa gömbölyded. 64.12.7. 5. Az edénysor Ny-i végén durva kivitelű, a virágcserepékre emlékeztető edény. Derekán, a fülekre merőlegesen l-l bütyök van. M. 13,5 cm. 64.12.8 (I. t. 7). 6. Az 1. sz. tejes4. Patay P.: Vorläufiger Bericht der Ausgrabung des kupferzeitlichen Gräberfeldes von Magyarhomorog. MFMÉ 1964-65. 11-23. 5. Patay P.: Gräber von Sippenhäuptlinge aus der Kupferzeit. MFMÉ 1966-67. 49-55. 6. A sírok és leleteik leírásánál az alábbi rövidítéseket használjuk: mé.: mélysége, h.: hossza, sz.: szélessége, v.: vastagsága, m.: magassága, átm.: átmérője, pá.: peremének átmérője, fá.: fenekének átmérője, há.: hasának átmérője, tá.: tájolása, zsug.: zsugorítva. A tájolásnál É = 0°, Ny = 90°. A leletek méreteit követő számcsoport a leltári számot jelenti. Amennyiben az nincs kiírva, úgy a lelet már eleve nem volt begyüjthető állapotban, vagy múzeumi megőrzésre alkalmatlan volt. A nem, vagy csak részben restaurált tárgyakról képet csak abban az esetben közlünk, ha az tipológiai szempontból jelentős. 174