A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Természettudomány - Farkas Gyula: A Magyarhomorog-kónyadombi rézkori temető antropológiai értékelése

erre nem volt lehetősége. Megítélésünk szerint ebben az esetben is olyan példával állunk szemben, amikor megfontolás tárgyává kell tennünk korábbi ítéleteinket s inkább az objektív tényeknek, mintsem a bevett szokásoknak kell elsődlegességet biztosítanunk. Elhalálozási kor szerinti megoszlás A temető 48 sírjáról tudtunk az életkorra vonatkozóan információt szerezni. Ennek alapján a 2. táblázatban összefoglalt eredményt kaptuk. 2. táblázat A leletek megoszlása elhalálozási kor és nemek szerint Férfi Nő Gyermek 7 Együtt Infantia II. — — 5 — 5 (10,4%) Juvenis 1 — — 1 2 (4,2%) Aduitus 3 10 — 13(27,1%) Maturus 7 3 — 1 11(22,9%) Senium 2 2 — 4 (8,3%) ? 5 8 13 (27,1%) Összesen: 18 15 5 10 48(100,0%) A táblázat alapján kevés férfi többlet mutatkozik. Ez azonban közel sem abszolút tény, mivel egyrészt 8 felnőtt esetében nem lehetett az elhalálozási kort eldönteni, másrészt a feltárt 84 sírnak csupán a fele állott rendelkezésre. Ugyancsak megfontolandó az is, hogy az Infantia I. életkornál nincsen előfordulási eset, ami valószínűleg ezeknek a gyermekcsontvázaknak a teljes elpusztulásával magyarázható. A két nem közötti aránytalanság azonban az Aduitus és Maturus kornál jól érzékelhető. Nem vitás, hogy a nőknek az Aduitus korban való lényegesen magasabb mortalitási arányuk azzal a jelenséggel függ össze, melyet már korábban is leírtak (Nyemilov, 1929; Vallois, 1961). Nevezetesen azzal, hogy az emberréválás következtében a szervezetben bekövetkezett változások megnövelték a terhesség és szülés alkalmával fellépő komplikációk számát, ami a nők halandóságának megnövekedésével is együttjárt. Ennek a felsőpaleolitikumban és mezolitikumban kimutatott jelenségnek a hatásával a rézkorban is számolnunk kell, amit még a korabronzkori népességnél is megfigyelhetünk (Farkas-Lipták, 1971). 166