A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)
Természettudomány - Szathmáry László–Nemeskéri János: A debreceni Déri Múzeum neolit (eneolit) és rézkori csontvázleleteinek vizsgálata
Szathmáry László-Nemeskéri János A Debreceni Déri Múzeum neolit (eneolit) és rézkori csont vázleleteinek vizsgálata A debreceni Déri Múzeum antropológiai gyűjteményének igen értékes részét alkotják a Hajdú-Bihar megye területén felszínre került neolit (eneolit) és rézkori csontvázleletek. Nagy részük 30-40 évvel ezelőtt végzett ásatások, leletmentések útján jutott a múzeum leltárába, s embertani feldolgozásuk annál is inkább indokolt, mert a neolitikumban és a rézkorban az Alföld keleti részén élt népesség rekonstrukciójához hiányzó adatokat szolgáltat. Anyag és módszer Tanulmányunkban 23 egyén csontvázvizsgálatának eredményeit közöljük, mellyel célunk az, hogy a későbbi nagyobb területre kiterjedő összehasonlító vizsgálatok feltételeit biztosítsuk. A neolitikus leleteket mindössze egy egyén csontvázmaradványai képviselik (Zsáka - Vizesi-tanya). A vizsgált eneolitikus és rézkori leletek négy lelőhelyről származnak: Berettyóújfalu - Kinizsi utca (1 egyén), Debrecen-Nyulas (12 egyén), Hajdúszoboszló (3 egyén), Konyár (6 egyén). A leletek hitelességének igazolása végett közöljük a leltárkönyvi bejegyzések szerinti régészeti mellékleteket is. Az embertani feldolgozás során a csontvázleletek kvantitatív és kvalitatív reprezentációs értékeit, a szexualizáltság mértékét (Sex.), valamint a szexualizáltság és az életkor meghatározásának reprezentációs értékeit (Sex. repr., illetve Kor-repr.) K. Éry, Kralouánszky és Nemeskéri útmutatásait követve határoztuk meg (K. Éry-Kralouánszky-Nemeskéri 1963). A nem és az elhalálozási kor (Oblit. koeff.: obiiterációs koefficiens; H.: a humerus proximalis epiphysise; S.: facies symphysialis; F.: a femur proximalis epiphysise) megállapítását Acsádi és Nemeskéri metodikájával végeztük {Acsádi-Nemeskéri 1970). A csontvázleleteket a Martin-féle méréstechnika alapján vizsgáltuk (Martin 1929). A koponyakapacitást Welcker számításával állapítottuk meg (Welcker 1885). A végtagcsontok esetében a Hrdlicka-íéle sémát (H.) (Hrdlicka 1952), a sacrum esetében pedig a Radlauer-sémát (R.) (Martin 1929) használtuk. A termetet Manouvrier, Pearson, Breitinger, Bach, Trotter és Gleser módszereivel határoztuk meg (Manouvrier 1893, Pearson 1899, Breitinger 1938, Trotter-Cleser 1952, Bach 1965). A csontvázleletek leíró jellegeinek ismertetésekor főleg Martin és Olivier 121