A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Természettudomány - Fintha István: A Szatmár-beregi síkság növénytakarójának változásai az utolsó évszázadok során és a vegetáció természetes rekonstrukciós folyamatai napjainkban

3. ábra. A víztől való távolodás a jellemző fajok vertikális elhelyezkedésében is megmutatkozik tegia sepium, Cucubalus bacciíer, Echinocystis lobata. Clematis vitáiba, Solanum dulcamara stb.) a fentebb leírt fátyoltársulások formájában mutatkoznak. E ligetek jellemző színezőelemei az Eupatorum cannabinum, a Helianthus tubeTOSUS, a ritkán előforduló Echinops tuthenicus, vagy a napfényesebb széleket szegélyező Chrysanthemum vulgare illetve a Humulus lupulus. Faciesalkotói az Angelica sylvestris, az Aegopodium podagraria, az Aristolochia clematitis, a Rubus caesius és az Urtica dioica. j* 99