A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)
Muezológia - Ditróiné Sallay Katalin: Hozzászólás a múzeumi restaurálás helyzetéhez
raz emberek készsége a jegyzeteléshez, egy félreértett vegyszernév, vagy egy oldat százalékos elírása folytán megsemmisülhet a tárgy. A restaurátorok 1974-ben megindult főiskolai képzése csak abban az esetben lesz eredményes, ha a pontos program a diploma kiosztásáig van megtervezve, s nem most elmélkedünk azon, hogy milyen tantárgyakat lenne szükséges még beiktatni (pl.: muzeológia, nyelvoktatás). Ha nem így lenne, akkor ez olyan kísérletnek tűnik, amelynek sikerében nem bízhatunk. Ez a kísérletező jelleg megmutatkozott a konferenciánkon, mert ott hangzott el, hogy a jelenlevő még nem tudja, hogy őt is fel fogják kérni előadónak a Restaurátor és Konzervátorképző Főiskolára. Ha a nevezett személy eddigi gyakorlati munkája alapján a legjobb művelője is egy bizonyos szakterületünknek, nem bizonyos, hogy 1-2-3 féléven keresztül folyamatos felépítésben annyi újat tudjon átadni hallgatóságának, amiből egy oklevél vagy diploma megszerzése után a munkaterületen mint restaurátor profitálni tudjon. Szakáganként, múzeumi anyagféleségenként tankönyvek szükségesek. Számtalan szakkönyvet tudnánk felsorolni, amelyek az egyetemeken, iparban, szakközépiskolákban, szakmunkásképző intézetekben használatosak. Az általunk alkalmazott eljárásokat az iparban beváltak közül „szűrtük" ki, de nem tudjuk, hogy milyen tankönyvekből fognak tanulni a jövő okleveles restaurátorai? A mi feladatunk a tárgyakat időtállóvá tenni, és ez a munka csak egy bizonyos határig azonos az iparban alkalmazott metódusokkal. Példának a fémeket említjük, melyekből az ipar gépeket, használati tárgyakat állít elő, s ott ezek konzerválására csak addig van szükség, míg szárazföldön vagy tengeren szállítják. Hosszas tárolásra sem kell számítani, mert korszerűtlenné válik a gép vagy eszköz, illetve elkopik. Ezek használatra készülnek, kopásállóságuk is meghatározott idejű, kb. a feltételezett modernebb típus vagy forma megjelenéséig aktuális. Maguk az alapanyagok is, melyekből a gépek, eszközök készülnek, a legmodernebb eljárások szerint előállítottak. Ezzel ellentétben a muzeális tárgyakat kezdetleges módon készítették, sokszor évezredek pusztító tényezői az alapanyagot „átalakították", s nekünk ezt az esetleg oxidjában meglevő tárgyat mint formamegőrzőt kell több generáció számára időtállóvá tennünk. A kerámiák és üvegek esetében sincs könnyebb helyzetünk. Ma, ha összetörik, eldobjuk, s újjal pótoljuk. De a régit, a több százados, vagy több évezredes darabot nemcsak megőriznünk kell, hanem a törötteket összeragasztani, a hiányt kiegészíteni. Ehhez, a kerámia vagy üveg konzerválása mellett - a törött, oxidálódott fémekhez hasonlóan - ragasztó és kiegészítő anyagok szükségesek, hogy a tárgy alakját eredeti szépségében adhassuk vissza, és hogy tudományos feldolgozás céljára alkalmas legyen. A legapróbb összetevőjéig kell tehát ismernünk azt az anyagot vagy anyagokat, melyekből muzeális gyűjteményeink állnak, s ugyancsak szükséges a tisztításukhoz, konzerválásukhoz, restaurálásukhoz használatos összes vegyszereket, azok várható változásait ismernünk, - a külső hatásoktól függően. Számolnunk kell a kárt okozó tényezőkkel, s hogy milyen hatások érték, s érhetik még tárgyainkat, mert ezek is elváltozásokat eredményezhetnek. Hagyományaink ápolásában, a kulturálódásban elfoglalt helyünkhöz méltóan is szükséges a szakirodalom. A könyvpiacon jelentkező külföldi restaurálási tárgyú szakmunkák nagyvonalúak, azokból kevés hasznosítható eljáráshoz jutunk. A már említett „Régészeti kézikönyv"-ben közölt eljárások, mint előírások, főleg a terepmunkák esetében ma is használatosak. A „hogyan" már döntően megváltozott az eltelt 20 esztendő óta, az azóta alkalmazott műanyagok térhódításával. Szükséges tehát a régészeti tárgyak vonatkozásában egy bővített, vagy átírt kiadás. Ezzel azonban még csak a régészeti, és bizonyos fajtájú tárgyak viszonylatában tudunk megnyugtató helyzetet teremteni, ha ehhez hozzátesszük még a „Múzeumi Műtárgyvédelem 1." kéziratos munkából azt a néhány, addig még nem közölt eljárást is. A múzeum mint ilyen, nemcsak régészetből áll, hanem egyéb területei is vannak. A különböző szakterületeknek lehetnek ugyan azonos „alapanyagú" tárgyai, de a régészeti fémtárgy előállítása nem hasonlítható össze a középkori manufakturális 855