A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Muezológia - Ditróiné Sallay Katalin: Hozzászólás a múzeumi restaurálás helyzetéhez

a 6-8 fő „szakszemélyzetre" 3-4 fő restaurátor, máshol 10-14 fő „szakszemélyzetre" viszont csak 1-2 fő jut. Már ebből is leszűrhetünk annyit, hogy behozhatatlan a lemaradás a begyűjtött anyag kezelése terén, mivel tárgygyarapítással foglalkozik a múzeumi dolgozók túlnyomó többsége, és lényegesen kisebb létszámú gárda az állagmegóvással. Dömötör János 1971 októberében az országgyűlésen számadatokkal számolt be a restaurátori helyzetről. Ebből a felszólalásból megtudtuk, hogy a „magyarországi múzeumokban mintegy 6 millió tárgyból jelenleg mintegy 50 000 darab műtárgy kezelése, állagmegóvása, védelme jut 1 fő restaurátorra, ami maximális teljesítés esetén is műkincseink további pusztulásához vezet." (Múzeumi Közlemények. 1. szám. 1922.; 1971. évi napisajtó.) Ezekhez hozzá kell tennünk azt, hogy a jelentős, nagyobb múzeumainkban kb. a felszabadulásig a tárgylétszám mintegy 70%-át begyűjtötték, amely helyeken az említett ideig restaurátori műhely is alig, és restaurátor is kevés helyen volt. A felszabadulás után számos városban, községben létesült múzeum és kiállítás, ahol csak elenyészően kevés helyen rendeztek be restaurátori műhelyet. A tárgyi anyag az újonnan létesült múzeumokkal szintén tetemesen megsokszorozódott. A lemaradás tehát a begyűjtött anyag konzerválása és a restaurátori létszám elégtelen volta között kezdettől fogva - amióta múzeumok vannak - fennáll. A lemaradás felszámolása központi probléma, szervezeti és státus kérdés, és a restaurált tárgyak száma csökkenésének okait ezekben is lehetne keresni. A szakember-létszám ilyen nagyarányú eltolódása - a fent vázoltak alapján nem tartható fent sokáig. Ha leszögezzük is azt, hogy amit ma begyűjthetnek a múzeumokba a régészek, néprajzosok, s a többi szakmuzeológus, az nem bizonyos, hogy holnap már begyújthető, mert tudjuk, hogy napjaink divatja a magángyűjtemények kialakítása. De tételünknek a másik oldalát is fontolóra kell venni: ha a begyűjtött tárgyak állagmegóvásáról nem gondoskodunk szakemberlétszám növelésével, restaurátori műhelyek kialakításával, felszerelésével, s az igényeknek megfelelő korszerű üzemeltetésével, akkor nem biztos, hogy holnapra megmenthető marad-e a tárgy. A begyűjtött anyagot, hogy létjogosultságot nyerjenek a múzeumi elhelyezésre, meg kell tisztítani, konzerválni vagy restaurálni kell, hogy pusztulásukat megakadályozzuk, vagyis maradandóvá tegyük. Csak a kellő szakértelemmel kezelt tárgyat lehet tudományosan feldolgozni (leltározni, kartonálni, fényképezni), vagy kiállításainkon bemutatni, esetleg róla tanulmányt írni. A múzeum - úgy véljük - nem a muzeológusokért, hanem elsősorban a kiállításaiért, a történelmi múltunkat dokumentáló anyagáért van, mely a nemzeti vagyon egyik alapja is,- és azért a raktári anyagért, amelyből az újabb kiállításokat rendezhetjük, mely egyben a tudományos feldolgozás alapja is. E szerint egyformának kellene lenni szükségletünknek muzeológusokból és restaurátorokból. A múzeumi területen végzett szakmai felmérések adatait tehát szükséges minden szempont szerint vizsgálat tárgyává tenni, s a számadatok mögött rejlő jelenségekre felfigyelni. Minden felmérésnek csak akkor van létjogosultsága, ha a megtelelő következtetéseket le tudjuk vonni, és van lehetőségünk arra, hogy a leszűrt megállapításainknak érvényt is tudjunk szerezni. 6. Anyagbeszerzés A restaurálás kérdéséhez szorosan kapcsolódik az anyagbeszerzés, melynek megoldása legsürgetőbb feladataink közé tartozik, s amelyről szó esett a konferencián. Felmerült az az igény is, hogy a kezdő restaurátorok számára állítsa össze a Módszertani Központ a gyakorlatunkban használatos vegyszereknek, és a legszükségesebb műszereknek a leírását, felsorolását. Ezt megtoldanánk azzal, hogy a régebben múzeumban dolgozóknak sem árt, ha ugyanez birtokukban van, mert ezen a téren óriási változás van a korábbi gyakorlathoz képest, s nincs mindenkinek lehetősége továbbképzéseken részt venni, ahol esetleg ezeket önszorgalomból magának leírhatja, ösz844