A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Tóth Béla: Maróthi György földrajzi munkái

Feltűnő viszont, s inkább a korra jellemző, mint Maróthira, hogy a munka minden pontosságára, részletességre való törekvés mellett számadatokat alig közöl, annak jeléül, hogy a statisztika tudománya még nincs kifejlődve. A városok, területek lakóinak számát pl. csak általánosságban jelzi. „Harderoicum nem valami nagy város" - írja pl. Harderwikről (39. j., 27. f.). Igen érdekes és jellemző, hogy a szerzőnek azokról az országokról, melyeket személyesen is jól ismer, melyekben éveket töltött, mint pl. Svájc, Hollandia (Szövetséges Belgium), Németország, nincs egyéni észrevétele, ez eljárásával nyilván módszere egységét és tudományos jellegét igyekszik megőrizni, s hallgatóinak is példát szolgáltatni, a szubjektivitás és lirizálás mellőzésével. „ELogultsága" legfeljebb olyasmiben észlelhető, hogy pl. a svájci népről, főképp „a középső részen" lakókról részletesebben és igen elismerően emlékezik тэд (47. j., 34. f.) Ugyanez mondható el a Szövetséges Belgium lakóival kapcsok ;os megjegyzéseiről is (41-43. j. 28-29. f.). * * * Mindezekből nyilvánvaló, hogy bár Maróthi Geographiája valóban „államisme", mint Csinády Gerő idézett műve mondja, ennek azonban egy jóval fejlettebb változatát képviseli. Míg ugyanis a korabeli hasonló munkák a kormányzat ismertetése mellett az uralkodó címerének, címeinek, jövedelmének ismertetésében merülnek ki, amelyhez még az ország, a tartományok és városok zászlóinak és pecsétjeinek ismertetése társul, Maróthinál ilyesmi nem található, ellenben előtérbe kerülnek a gazdaságföldrajzi szempontok. „Hollandia gazdasági viszonyainak tárgyalásában már az okkeresés is felcsillan, s mai szemmel nézve is helyesen világítja meg a földrajzi fekvés, a felszín és a termelés összefüggéseit" - írja róla ugyancsak Csinády.'

7 Vagyis a szerző szinte mainak mondható szemlélettel dolgozik, hiszen a mai földrajz szerint is a természeti adottságok, a nyersanyagok és a lakosság határozzák meg egy-egy tájegység vagy ország geográfiai képét. * * * Maróthi földrajzi szemléletét, módszerét, a történelem és a földrajzi együttes tanítását valószínűleg már külföldi útjain, főleg Hollandiában, elsősorban groningeni professzora, Leonard Offerhaus nyomán kialakította, s forrásai legnagyobb részét is onnan hozta magával, illetve szerezte be. Ezek a körülmények, továbbá az a tény, hogy újkori földrajzában mindenütt, különösen a területi felosztást, közjogi viszonyokat illetőleg a legfrissebb helyzetet tünteti fel, mutatják, hogy tudása, ismeretei, módszere a kor színvonalán állanak. Bár mint láttuk, nagyszámú egykori és régebbi földrajzi munkával rendelkezett, legfőbb forrása a már említett kis-Cellarius újkori része lehetett, egyes részleteket illetőleg pedig a kor nagyszámú lexikona közül elsősorban J. Chr. Iselin említett „Lexicon Basiliense"-je, melyet Maróthi még Svájcban megismert szerzőjével együtt, Hollandiában pedig valószínűleg megvásárolt. Erre utal pl. egy 1737. aug. 18-án Leydenből I. Chr. Beckhez intézett levelének alábbi pár sora: ... „a Lexicon Basiliense-re nagy szükségem lenne, főleg földrajzi vonatkozásban".

:i8 Maróthi Cellariust követi bevezetésében,

39 a földrészek, országok sor37 I. m. 6. 38 Lengyel-Tóth i. m. 110. 39 Cellariust követi pl. bevezetésében. Az említett 1731-es jénai kiadásban pl. ez olvasható: „Divisio orbis mathematica (aequator, horizon, tropici, polares - - - longitudo, latitudes), Divisio physica (continens, insula, paeninsula, isthmus), Divisio politica: Europa, ^20