A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Tóth Béla: Maróthi György földrajzi munkái

volt a forrása Offerhaus földrajzi előadásainak is.

28 Christoph Cellarius ókori földrajza Lipcsében jelent meg két vaskos 4° alakú kötetben, az első kötet 1701ben, a második 1706-ban Notitiae Orbis Antiqui címen (Lipsiae Impensis Gleditschi Senioris). Az első kötet élén a szerző egész oldalas rézmetszetű, barokk stílusban készült arcképe áll. Előszavában a szerző felsorolja az antik és újkori földrajzi írókat, mint forrásait. Amazok között elsőnek ő is Pomponius Mélát említi. Végül a fontosabb régi és újabb térképeket ismerteti, illetve bírálja. Dicsekedve említi, hogy jelen művében 21 saját készítésű térképet talál az olvasó. (Ezek a kétoldalas réznyomatú térképek valóban nagyon szépek, szinte műremek számba mennek). A munka első kötete a római birodalom európai részének földrajzát adja a köztársaság kezdetétől a Constantinusok koráig, s a második az ókori Ázsiát és Afrikát tárgyalja. A hatalmas mű több kiadást megért, pl. az I. k. már 1703-ban megjelent Cambridge-ben is (Cantabrigiae, Impensis Joannis Oweni, Typographi. MDCCIIL), majd 1731-ben újra Lipcsében Schwartz Conrad kiegészítéseivel (a nagykönyvtári példány bejegyzése: Stephani Szilágyi Anno MDCCXXXVII.) 1774-ben Rómában is kiadták fólió alakban, illetve rövidítve, compendium formájában is. Mindezek csupán a debreceni Ref. Kollégium Könyvtárában található kiadások. De ugyanott megtalálható a műnek egy 1731-ben Jénában megjelent rövidített kis 8° alakú, „Scholarum utilitatibus consecrata" példány, (Geographia Antiqua iuxta et nova . . .), mely Cellarius újkori földrajzát is magába foglalja s a címlap szerint már 6. kiadás (A Kollégiumi Könyvtárban duplumban is megvan U. 526 és U. 1083 jelzet alatt. Az U. 1083 jelzetű példány 1767. május 23-án vétetett állományba "Nie. Sinai prof. et Bibliothecarius" szerint). Ötvös János szerint (i. m. 337. 1.) a nagy mű 1706-os lipcsei kiadású második kötete Maróthi hagyatékából került a Nagykönyvtárba. Valószínű az első kötettel együtt, de ebben Maróthi szokásos bejegyzése, melyben a könyv megszerzésének helyét és idejét feltüntette, nem található. Előadásaihoz azonban, mint a kéziratokból kiviláglik mind a kétféle kiadást, a nagyot és a kicsit, használta. Ez több körülményből kitűnik. A Geographia Veteris bevezetésében említett földrajzi alapfogalmak pl. nem találhatók a nagy-Cellariusban (1701, 1706, 1703. évi kiadás), ott vannak viszont az említett, Laurentius Reinhardus által készített 1831-es jénai kiadásban. Maróthi azonban nem követi szószerint forrását, a fogalmak meghatározásában csak a legfontosabb tényezőket emeli ki. A fretum meghatározása pl. a kis-Cellariusban így hangzik: „Fretum est angustia maris, Canal, Strasse. Celebriora freta sunt Herculeum sive Gaditanum" (17. 1.), s következik a fontosabb szorosok felsorolása (17. 1.) Maróthinál: „Fretum est angustia maris, duo maria connectens, quale est fretum Herculaneum" (2. 1.). 28 Iselin, Jakob Christoph (1681-1737) a történelem tanára volt a bázeli egyetemen s Maróthi bázeli barátjának, Jakob Christoph Becknek a keresztapja. Ö szerkesztette a Lexicon Basiliense-t, azaz teljes címén a Neuvermehrtes Historisches und Geographisches Allgemeines Lexicon-t (Basel, 1726-1727) 4 kötetben. A második, 1742-44-ben megjelent J. Chr. Beck és A. J. Buxtorf által szerkesztett kiadás magyar és erdélyi vonatkozású cikkeinek átdolgozására a szerkesztők Maróthit kérték fel. Annak azonban, hogy a kérésnek eleget tett volna, nincs nyoma. - Offerhaus földrajzi előadásainak forrására nézve 1. A. Th. van Deursen idézett tanulmányát. Itt olvashatjuk: „Offerhaus gebruikte híervor, blijkens de Ordines, het „Compendium Cellarii", ongetwijfeld de „Geographia Antiqua et nova" (Offerhaus e célra a tanrend szerint Cellarius Compendiumát, kétségtelenül az Antiqua és nova Geographiát használta). - I. m. 31. 813