A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Tóth Béla: Maróthi György földrajzi munkái

Szinnyei József Lexikona szerint (VIII. 688) Maróthi történelmi előadásainak egy része, a római régiségtan, megtalálható a Nemzeti Múzeum könyvtárában, a debreceni Kollégium könyvtárában pedig megvannak a tudósunk földrajzi és görög régiségtani előadásait rögzítő diák jegyzetek. Az előbbieket két közel egykorú füzet tartalmazza, az egyik 1742-ből, a másik 1744-ből való. Könyvtári jelzetjük R. 295a és R. 295b. Az első kézirat legelső üres lapja tetején az „Ex Libris Stephani Pap Nem [etiensis] die 13° Mártii 1742" bejegyzést viseli.

18 Ezután két számozatlan üres lap folytatásaként jön az első számozott oldal rajta a címmel: Geographia exce[r]pta a Cl[arissimo] Doctiss[imo] D[omi]no „Georgio Maroti Professore Elegentiafrum] Litera[rum] Lectissimo (:Tit[uli] : I[llustris] Colleg[ii] Debre [cinensis], 12 Junii 7" . . . 19 (Itt a további számokat a könyvkötő levágta, a kéziratot ugyanis nemrégen bekötötték). Ezután 26 oldal következik egykorú kéz számozásával, a 27. oldaltól kezdve pedig mai kéz és tinta folytatja a számozást a 139. oldalig. Ez a rész az újkori földrajzot tartalmazza. Most 7 számozatlan üres oldal jön, a 8-on pedig a Methodus Astrognosiae címlapja foglal helyet a következő keltezéssel: „MDCC-XXXXIIII a. d. XIII Februarii" (1744. febr. 13.). A továbbiakban az Astrognosia szövege olvasható 6, ugyancsak számozatlan oldalon, s ezzel a kézirat véget ér (152. 1.). Ez utóbbi dátumból nyilvánvaló, hogy a füzetet írója csak kezdte 1742 márciusában, s azt Maróthi földrajzi előadásainak időrendjében folytatta. Az R. 295b. jelzésű példány az előbbiéhez hasonló címszavakkal kezdődik, az őket követő keltezés azonban „6 Octobris 744." Ez a kötetlen füzet az újkori földrajz és az Astrognosia mellett Epitome Veteris Geographiae címmel Maróthi ókori földrajzi előadásainak jó részét is magába foglalja, az utóbbit 32 számozott lapon. Azért csak jórészét, mert a kézirat az ókori földrajzot tartalmazó résznél Itália és Szicília bemutatása után megszakad, a jelek szerint erőszakos beavatkozás következtében (mintha valaki egy ívet kitépett volna), я a következő lapon az Astrognosia következik az előbbi kéziratból ismert címlap nélkül, más, valószínűleg mai kéztől származó folytatólagos lapszámozással (33-43).

20 Csinády Gerő említett művében a későbbi (R. 295b.) füzetet Maróthi kézírásának véli (5. 1.). Elgondolását azonban semmilyen körülmény nem támasztja alá. Ellene mond ennek a Geographia címe, főleg annak „Lectissimo" szava, a címlap keltezése, ti. Maróthi okt. 16-án már halott volt. Ezek után nyilván18 A jegyzet írója valószínűleg azonos azzal a (Szatmár) Németi Pap Istvánnal, aki Szinynyei szerint 1641. okt. 12-én lépett a debreceni Kollégium főiskolai hallgatói közé, később pedig Utrechtben és Franekerában teológiát és orvosi tudományokat hallgatott, s hazajőve teológiai és orvosi értekezéseket írt. - Csinády idézett műve megemlít (6. 1.) egy Sz. Németi Pap István által 1763-ban Nagykárolyban „harmadszor is kiadott s" Magyarország versekben való leírását tartalmazó munkát, melynek én az 1760-as második kiadását forgattam a Kollégium Könyvtárában (A. 1187, Miscellanea, Tom. III. 8.). A könyvecske 7 nyomtatott levélből áll, s Magyarországot nyugatról kezdve a vármegyék sorrendjében írja le, többnyire l-l versszakot szentelve minden megyének. Földrajzkönyvéről Szinnyei nem tud. 19 A szögletes zárójelbe tett részek mindenütt a szerző kiegészítései, illetve rövidítés feloldásai. 20 Egyébként hogy az előadás Itálián túl is folytatódhatott, jelzi, hogy bevezető szavaiban Maróthi pl. a Szentföld földrajzára utaló forrást is említ. Az újkori földrajz és az Astrognosia szövegét a KLTE Földrajzi Intézetének megbízásából lefordította Mészáros Ede ny. egy. tanár. Az Astrognosiá-t kétnyelvű kiadásban az Intézet 1962. évi Acta Geographica с. kiadványában meg is jelentette. 809