A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Kilián István: XVIII. század eleji komédia az iszákos papról és a részeges Magisterről

használ fel a katolikusok ellen. A Sztárai-komédia Böröck papjai a szatyorban a „hájas breviár", a serbitélő könyvecske mellé természetesen egy palaszkot is betesz.

26 A katolikus pap protestáns beállításban tehát semmivel sem jobb, mint a protestáns prédikátor katolikus beállításban. A jezsuita szerző kegyetlenül megmarja a protestáns prédikátort: az ördög szolgálatába ajánlotta magát, ostoba tudományát fennhangon hirdeti, szertartásvégzés helyett a kocsmában iszik. Vétkét még azzal is tetézi, hogy Victort is rászoktatta az ivásra, akinek ezután a kocsma lett a temploma, elhanyagolja a feleségét, gyermekeivel nem törődik. Ez az ellenreformációs cél azonban csak az egyik célja az írónak. Nyilvánvaló, hogy a tragikus keretbe ágyazott komikus történet elmondása során a részegséget akarta neveteségessé tenni. E kettős cél elegendő volt ahhoz, hogy az egyébként jól verselő szerző itt-ott akadozó cselekmény vezetésű, rosszul szerkesztett komédiát hozzon létre. Mindenki más csak mellékszereplője a darabnak. A megtévesztő cím miatt még praedicanst is csak epizódszereplőnek gondolhatnánk. Praedicansról is csak a darab közben derül ki, hogy mi a neve. Famulusról is csak a komédiában tudjuk meg, hogy Irgellusnak hívják, a tréfát csináló Miiest pedig Sajdenusnak hívják, akit mint néhány sor elárulja éppenúgy ki lehetne csúfolni, mint magát Victort. A cselekmény szerkezete emlékeztet a moralitásjátékok szerkezetére. Itt is a Jó és a Rossz állnak szemben egymással. Harcuknak oka az ember. Kérdés, hogy a Rossz vagy a Jó szavára hallgat-e. A rossz megtestesítője itt természetesen Plutus, a jóé Zelus és Sincerus, akik nem égi figurák, hanem emberek. A sok-sok emberi rossznak, a bűnnek, az iszákosságnak, a torkosságnak, a paráznaságnak, a háborúnak az eredendő oka Plutus, azaz maga az ördög. Mintha az ember az ég vagy a pokol hatalmának lenne játékszere. Az ember ugyan eredendően jó, csak az ördög csábítja általában rosszra. A keretszínek többek között ezt az írói szándékot is kifejezik. A főbűnös Praedicans, a minister verbi Dei, az isten igéjének a szolgája. Nincs is maradása a városban. Kevésbé bűnös Victor, aki nem tévesztett meg senkit, mint Praedicans, hanem csak megtévedt. Neki az írói lelkiismeret megbocsát, de csak azután, miután nevetségessé tette. Victor bűnhődése tehát csekélyebb. A pokollal szembenállnak Zelus, Sincerus és Heter is. ök azonban nem harcolnak, mint a barokk drámák allegorikus Jó alakjai, hanem tudomásul veszik a valóságot, legfeljebb csak megbírálják Praedicanst, s bírói szék elé vettetik. Azért sok a káromlás, a részegség, a megszólás, a hitetlenség meg mindenféle bűn, mert amilyen a pásztor, olyan a nyáj is. Victor szolgája panaszkodik. Ez a panasz azonban erőtlen, szinte semmitmondó a kolligátum más drámáiban, de különösképpen a magyar nyelvű Parentum nimius amor című moralitás játékban fellelhető jobbágy panasszal szemben.

27 Jól sikerült figura Victor, aki örökké részeg. Minden idejét a kocsmában tölti, családjával, feleségével semmit sem törődik, gyakran büszkélkedik, ha mással nem, legalább hajával. Miles és Capitan is valóságos alakok. Mesteri módon készítik elő a végzetes tréfát, s már jóelőre nevetnek a majd ébredező Victor ijedelmén. Tudják, hogy tréfájuk eredményes lesz. S valóban igazuk volt. A hordóba gyömöszölt Victor lelops Magister bár fogadkozik, hogy többé bort még csak szagolni sem szagol, amikor 26 Sztárai: Igaz papság tiköre. 349-350. sorok. Kardos-Dömötör RMDE I. 598. 27 Vö. itt 20. számú lábjegyzettel. ШВ