A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Kilián István: XVIII. század eleji komédia az iszákos papról és a részeges Magisterről

szempillantás alatt eltüntetni az asztalról vagy úgy, hogy lefújja őket, vagy úgy, hogy mindet felfalja, s úgy éheznének a többiek, az emberek, hogy még a gyomruk is korogna. Plutus azonban a falánk Spiritus 3-ra más munkát bíz. Fáklyát ad a kezébe. Gyújtson ezzel mindenütt tüzet, szítsa fel a háború lángját, pusztítson el mindent. Pusztuljon el valamennyi ember, mert csak így képzelhető el, hogy az egész világ Plutus szolgája lesz. A 6. inductio színhelye egy bírósági tárgyalóterem. Judex ítéletet hirdet a botrányos életű pap felett, hagyja el azonnal a várost, ha nem, kivégzik vagy börtönbe zárják. Praedicans égre-földre esküdözik, hogy bűntelen, s csak a bűnöst lehet megbüntetni. Judex határozott hangon utasítja vissza a hamis esküdözőt: - Gonosz szokásaid, nagyivásaid, tisztátalan beszéded mondottak feletted ítéletet, maga a gyülekezet (concio) is ostoba és szemtelen. Praedicans tovább védekezik, bűntelennek érzi magát, erre Judex csak újból ontja a vádakat: - Nem te ittál azzal a semmirekellő Victor lelops Magisterrel éjjel-nappal, a fizetés elől pedig megszöktél a kocsmából. Ezt egyébként barátaid és az az ifjú is tanúsítja, aki gyakran szokta a tökrészeg Victort hazaszállítani. A megjelent Famulus valóban tanúsítja, hogy Praedicanst a züllött Victorral gyakran látta reggelenként hazatámolyogni. Hányszor húzta ki őket a sárból. Praedicans nem az Isten szolgája, hanem csak felesleges kolonc a város nyakán. Judex tehát a gaz, részeges Praedicanst száműzi a városból s még azt sem engedi meg neki, hogy előbb hazamehessen. A 7. inductioban tetőzik a komédia. A részeg Victor még mindig a hordóban hortyog. Capitan már előre élvezi Victor ijedelmét. Előhozatja a hordót. Az még a cipelésre sem ébred fel, pedig a nap már jócskán fenn van az égen. Ezután nagy csörömpölést rendeznek a kovácspöröllyel. Victor lassan ébredezik. Famulusát, Irgellust keresi. Magához rendeli, nézze meg, ki zörget. Irgellus nem jön. Erre feleségéért, Zsuzsannáért kiabál. Világosságot követel. Fenyegetőzik. Minden tagja reszket a hidegtől, lábát dagadtnak érzi. Közben megjelenik Miles: - Mért háborgatod - kérdi Victortól - az árnyékvilágot ezzel a nagy kiabálással? Beszélgetésük során Miles azt hazudja a kábult Victornak, hogy meghalt. Az iszákos maga sem tudja már élő-e vagy halott. Újból feleségéért, Zsuzsannáért kiáltozik. Világosságot követel. Miles meg csak nyugtatgatja: nem kell a csend birodalmában a félelemtől remegni. Mindketten együtt haltak meg, akkor, amikor a jégen részegen elcsúsztak. A még félig alvó Viktor a katonában felfedezi ivócimboráját, Sajdenust. Szidja, átkozza az álnok bort, hogy idejuttatta. Esküdözik, hogy ha még egyszer meglátná a napvilágot, soha többé nem inna, de még csak nem is szalgolná meg a bort. A tréfa jól sikerült. Capitan és Miles elégedetten távozik. A 8. inductioban Socius 1. és Socius 2. keresik Victort. Már este van, s haza még nem tért. Tudják, nem az utcán, nem is a templomban, hanem a kocsmapultnál a boroskancsók között találják meg. Victor pedig még mindig a megtörténtnek vélt halála felett elmélkedik. A hangra Socius 1. figyel fel, s elfedezi fel a hordóban feszengőt: - Talán Diogenest utánzód? - faggatná. Victor azonban nem válaszol mondván: a halottak nem tudnak beszélni. - Hát halott vagy? - Az, s eltemettek erre a hideg helyre. 786