A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Kilián István: XVIII. század eleji komédia az iszákos papról és a részeges Magisterről

mutattunk arra, hogy egy-egy dráma, mint ez a Miklós püspökről szóló is, mennyire válhat a keresztény neosztoicizmus szócsövévé. A jezsuita nevelés olyan embereszményt állított a XVII. századi magyar ifjúság elé példaképül, aki a legkülönbözőbb helyzetben is nyugalommal viseli el sorsát. Miklós egy csoda folytán lett Myra püspökévé, hatalma nem tette pöffeszkedővé, nemcsak „keresztényi alázattal", de „sztoikus nyugalommal" is viseli a keresztényüldözés során rá is mért börtönbüntetést. Ez a dráma egyébként a magyarországi Miklós-kultusz első drámatörténeti emléke. Értéke, hogy szépen gördülő latin versekben őrizte meg számunkra az úgynevezett „reprezentatív" jezsuita dráma jellemző jegyeit. Az élőképekben, az elvont értelmű chorus jelenetekben színrelépő allegorikus figurák, az ódái, himnikus hangvétel, a klaszszikus reminiszcenciák teszik ma is élvezetessé a vallásos témájú darabot. A magyar drámának ez is egy állomása volt.

5 Most egy újabb latin nyelvű komédiát adunk közre azzal a céllal, hogy a moralitás és a komédia közti széles műfaji skála egy ezáltal feltáruló pontjára rámutassunk. A darab keletkezési körülményeiről alig lehetett valamit megállapítani. A szerzőt nem ismerjük. A másolóról is alig tudunk valamit. Bizonyos, hogy ugyanaz a személy másolta a kolligátum Pro nativitate című betlehemes játékát,

6 s a bizonyosan jezsuita szerző tolla nyomán keletkezett Placetne juvenes

7 kezdetű drámát, valamint azt az argumentumot, egy dráma cselekményének rövid tartalmi összefoglalóját, amelyet itt a komédia végén közre is adunk. Az Argumentum egy belga-flamand jezsuita annalesre, mint forrásra hivatkozik.

8 A másoló tehát több egymástól teljesen független drámát másolt egy füzetbe. Ez a füzet valamikor teljesen külön állt a kolligátum többi drámafüzeteitől, s ezért 1732-ben a kantai gimnáziumban posszeszori jelzéssel látták el,

9 s később a könyvtárban kallódó, hozzávetőlegesen azonos nagyságú, méretű, több másoló, illetőleg szerző által írt füzeteket egybekötötték. Így jöhetett létre tulajdonképpen ez a kantai drámakolligátum. A most publikált Declamatio de Victore ebrioso Bacchanalistica című komédiának tehát még a katalógusbavétel előtt, azaz 1732 előtt kellett keletkeznie. Ez a ránk maradt példány másolat. A másoló nem lehetetlen, hogy minorita volt, aki a kantai iskola számára akart megfelelő drámákat összegyűjteni. Az 1696-ban Esztelnekről Kantába telepített iskola tanárai bizonyára mindent megtettek annak érdekében, hogy tanításuk a kor színvonalának megfe5 Kilián István: Sanctus Nicolaus Episcopus Seu liberalitas coronata. A magyarországi iskoladráma példája 1688-ból. A Déri Múzeum Évkönyve 1973. (Szerk.: Dankó Imre. Debrecen, 1975) 375-446. Vö. még: A magyarországi Miklós-kultusz első drámatörténeti emléke. Múzeumi Kurír 1971. (Szerk.: Dankó Imre, Debrecen) 5. 22-28. Ez a gyűjtemény 9. számú drámája. 6 Vö. Kilián i. m. 1968., valamint Kilián i. m. 1967. 10-11. 7 A Placetne juvenes kezdetű drámában egy bizonyos Coaspus az ifjakat a lélekvándorlás igazságáról akarja meggyőzni. Discipulus Xaveri Ferenctől kér segítséget, hogy ellenálljon a kísértésnek. A darab második részében egy Astrologus jelenik meg, aki ugyancsak valamiféle téves tant akar elhinteni. Ez a második rész az elsőhöz viszonyítva komikusabb jellegű. A két rész között tematikai összefüggés nincsen. Vö. Kilián i. m. 1967. 26. 8 A forrás jelzetet drámakiadásunk végén közöljük. Itt csak a leglényegesebbet hozzuk: Ex Ann[alibus] S[ocietatis] J[esu] Fland[riae] Belgficae] 50 B. 9 Katalógusbejegyzést találtunk a kolligátum 37a, 43a, 71a, 80a, 103a, Illa lapjain. 781