A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: A debreceni Ady Társaság képzőművészei

Vadász Endre (1901-1944) A Vaszary-iskolából kikerülő fiatal művész már 1928-29-ben országos, sőt európai hírnévre tett szert rézkarcaival. 1929-ben az Ernst Múzeum rendezte meg nagysikerű kiállítását, s ugyanez évben elnyerte a barcelonai grafikai kiállítás bronzérmét. Ilyen előzmények után Debrecenbe költözve az érdeklődés középpontjába került a zsidó gimnázium fiatal rajztanára. Az Ady Társaság is tagjai sorába hívta. A Műpártoló Egyesület téli tárlatain, majd az Ady Társa­ság kiállításain egyaránt szerepeltette olaj-tempera képeit, fa-, linómetszeteit, rézkarcait. Kapcsolatot tartott országos szervezetekkel, haladó csoportokkal, 1929-ben pl. ő üdvözli a Képzőművészek Üj Társasága debreceni kiállítását. 39 A Munkácsy Céh, a Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesülete stb. tagja. 1931­ben ismét az Ernst Múzeumban állít ki, és két ízben elnyeri a Zichy-díjat. 1932­ben, 1934-ben és 1936-ban az Ady Társaság támogatásával egyéni kiállításokat rendez a Déri Múzeumban, amelyek nemcsak erkölcsi - hanem a jó szervező munka folytán - anyagi sikerrel zárultak. Művészmunkatársa a debreceni kiadású „Magyar Exlibris" с. lapnak, a „Nyugat", a „Magyar Művészet" és több más művészeti lap, folyóirat állan­dóan közli grafikáit. Eközben rajzai, metszetei, karcai, ex librisei eljutottak a skandináv, holland, olasz, amerikai kiállításokra, folyóiratokhoz, magángyűj­tőkhöz. Temperaképei elsősorban hazai viszonylatban számíthattak érdeklő­désre. Rabinovszky Máriuszt „fanyarédes színösszetételei és szeszélyes akcen­tusai" fogják meg, kiemeli formái groteszk és ugyanakkor kecses voltát. „lágy és egyszerre torz" kifejezésmódját 40 . A debreceni sajtóban legtöbbet em­legetett és reprodukált művei a „Vízhordó lány". Vasárnapi pihenő, „Bárkák a Dunán" és „Tél" с Breughel-i hangulatú temperaképei voltak a 30-as évek ele­jén. .Több tanulmányutat tesz Olasz-, Franciaországba, útiélményeit friss szép­ségű grafikai lapokon dolgozza fel. Sikerei teljében, 1936-ban elhagyja Debre­cent, Budapestre költözik. Az Ady Társaság tízéves jubileumi kiállításán még képviselteti magát pár alkotásával, 1938-tól azonban minden kapcsolata meg­szakad Debrecennel. A zsidóüldözés egyre inkább megfélemlíti a halk, finom - közügyekben járatlan - művészt. 1944-ben - nem találván más utat - az ön­gyilkosságot választja. 41 Az Ady Társaság húszéves jubileumi tárlatán, 1947-ben emlékezik meg Vadász Endréről, néhány alkotása kiállításával hódolva művészetének. Vérbeli grafikus volt: a vonalak szerelmese, a legtisztább és legkönnye­debbnek látszó rajz mestere. Szellemesen, de súlyos, értékelő tartalommal val­lott karcain, metszetein a világról, az emberről. Invenciózus alkat volt, a tárgy­nak, vagy - különösen ex libris esetén - a személynek legjellemzőbb tulaj­donságait tudta kibontani szeszélyes, kalligrafikusán szép lapjain. Festményei - bár néha Aba-Novák szín- vagy formavilágát juttatják eszünkbe - utánoz­hatatlanul lebegőek, keletien varázsosak, szellemesek, néhol groteszkek. Raj­tuk keleti, vagy olasz kisváros, magyar vásár tarka tömege, s gyakran a dol­gozó, alkotó ember. (3. kép.) 39 DFU. 1929. november 10. 40 Rabinovszky Máriusz: A debreceni Ady Társaság képzőművészeti kiállítása - Nyugat, 1933. 381. 41 Életéről és halála körülményeiről részletesen ír Szegi Pálné (Művészet, 1961. 3. sz. 12­14.), valamint B. Soó Rezső (Vándortűz, 1947/6. sz.) 765

Next

/
Thumbnails
Contents