A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Természettudomány - Aradi Csaba–Dévai György–Fintha István–Horváth Klára–Bancsi István–B. Tóth Mária–Ötvös János: Tanulmányok Haláp élővilágáról

Lecane closterocerca (Schmadra) 1895. H/3: 1970. VII. 26., X. 4.; H/4: 1970. VI. 17.; H/5: 1970. VII. 26., 1971. II. 10.; H/9: 1970. VII. 26., X. 4.; H/lO: 1970. VI. 17.; H/14: 1970. VII. 26.; H/16: 1970. VII. 26., X. 4.; H/17: 1970. VII. 26.; H/18: 1970. VI. 17., VII. 26. Lecane elsa Hauer 1931. H/5: 1970. VII. 26.; H/6: 1970. X. 4.; H/12: 1970. X. 4., 1971. IV. 5. Lecane flexilis (Gosse) 1889. H/18: 1970. XII. 7. Lecane hamata (Stokes) 1896. H/5: 1970. VI. 17., VII. 26., X. 4.; H/18: 1970. VI. 17.; H/14: 1970. VII. 17., 1971.11.10. Lecane luna (O. F. Müller) 1776. H/5: 1970. VI. 17., VII. 26.; H/6: 1970. VII. 26.; H/9: 1970. VI. 17.; H/10: 1970. VI. 17. Lecane lunaris (Ehrb.) 1832. H/3: 1970. VII. 26.; H/5: 1970. VI. 17.; H/14: 1970. VI. 17. Lecane scutata (Harring-Myers) 1926. H/5: 1970. VI. 17. Lecane tenuiseta Harring 1914. H/6: 1971.11. 10. Halápi vizsgálataink során a Lecane-fajok - a Lecane closterocerca kivételével csak alkalomszerűen, kis egyedszámban, a nyári és őszi hónapokban kerültek elő. Többségük megjelenése a makrovegetáció jelenlétéhez kötött. Család: Notommatidae Scaridium longicaudum (O. F. Müller) 1786. H/17: 1970. VII. 26. Egyetlen alkalommal találtuk kis számban ezt a faunánkban ritkán előforduló fajt. Enteroplea lacustris (Ehrb.) 1830. H/10: 1971. IV 5. Űj faj a hazai faunában. Elterjedt, bár gyakran szórványos megjelenésű, kisebbnagyobb állóvizek növényzete között élő szervezet. Faunánkban való előfordulása nagyon valószínű volt, hiszen a hazánktól északra és délre fekvő területeken már korábban kimutatták. Sárospatak közelében egy gátmenti kubikgödörben 1969 nyarán mi is megtaláltuk, de ezt az adatot még nem közöltük. Halápon csak a Н/10-es mintavételi helyről került elő, igen nagy tömegben. A talált egyedek hossza 500-600 ц, szélessége 300-350 ц volt. A lábujjak nagyon rövidek (28-32ц) és zömökek voltak. Az állatok gyomrához több elágazó gyomormirigy csatlakozik. A szájszerv (mastax) a fajra nagyon jellemző alakulású (vö. 3. ábra). Cephalodella catallina (O. F. Müller) 1786. H/l: 1970. VI. 17., 1971. IV. 5.; H/2: 1971. IV. 5.; H/3: 1971. IV. 5.; H/5: 1970. XII. 7.; H/10: 1970, VI. 17.; H/12: 1971. IV. 5.; H/16: 1970. VII. 26., 1971. IV. 5.; H/17: 1971.11. 10. A halápi vizekben elég gyakori, a legkülönbözőbb időszakokban előkerült. Cephalodella gibba (Ehrb.) 1832. H/12: 1971. IV. 5.; H/14: 1971. IV. 5.; H/15: 1971. II. 10., IV. 5. Cephalodella physalis Myers 1924. H/11: 1970. VI. 17. Cephalodella ventripes Dixon-Nuttal 1901. H/3: 1970. X. 4.; H/5: 1970. XII. 7. Notommata copeus Ehrb. 1834. H/14: 1970. VI. 17. Notommata tripus Ehrb. 1838. H/3: 1970. VI. 17. A genus mindkét faja egy-egy alkalommal kis számban került elő. Resticula gelida Harring-Myers 1922. 69