A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Cs. Tábori Hajnalka: A hiedelemtörténetek változása egy tiszántúli falu közösségének tudatában

állapíthatjuk, hogy általában nem tér el, hanem megegyezik a magyar népterületen ismert boszorkány hiedelemmel. Egy dolgot mégis ki kell emelnünk, mégpedig azt, hogy a dobozi hiedelemben is ismert, de egyre jobban halványuló táltos alakjához fűződő hiedelem sok eleme átment, átvándorolt a boszorkány alakjához kapcsolódó hiedelem-komplexumba. Ismert például, hogy a táltos zenélve utazik a levegőben. Adatközlőim szerint ugyanezt csinálja a boszorkány is .Egy másik dolog, a táltosok levegőben történő utazását nem lehet látni, csak hallani, több adat bizonyítja ugyanezt a boszorkányról. Harmadik ilyen tényező a táltosnak az időjárásra gyakorolt hatása. Nevezetesen az, hogy utaztában szelet, vihart támaszt, forgószélben utazik, és a zivataros, fergeteges szelet táltosszélnek nevezik, - mindezt a boszorkánnyal kapcsolatban is ismerik. Ö is forgószélben utazik, és a nagyon sírós, visítós szelet boszorkányszélnek nevezik. Eltérés mutatkozik ugyan a szélvihar feltámasztása körül, melyet a boszorkány nem a levegőben való utazása során követ el, mint a táltos, hanem halálának a kísérő jelenségei. A negyedik ilyen hasonlóság a verekedés, viaskodás ténye. A dobozi táltosok az időért viaskodtak. Történeti bizonyítékunk van arról, hogy a Békéssel felmerülő határpert a két bíró birkózással döntötte el, aminek eredményeként „a dobozi tátus birja vala meg a békési tátust".

11 De több adatközlő mesélt az állat alakjában viaskodó, vagy egyszerűen csak verekedő, vívó táltosokról. Bőven rendelkeznük adatokkal, amelyek a boszorkányok éjjelenkénti verekedéséről szólnak, igaz, hogy ezek a verekedések nem mindig történtek állat alakjában. A boszorkány sok esetben gonosz szellemekkel vagy kanboszorkákkal verekedett. Verekedésének azonban nem találjuk meg az olyan kiváltó okát, mint a táltosoknál, akik az időért, a határért vagy a hatalomért vívtak. Milyen magyarázata lehet annak, hogy a táltoshiedelem motívumai átvándoroltak a boszorkányhiedelembe? Arra vonatkozóan valószínűnek tűnik az a válasz, hogy a régi, nagy hírű táltosokat lassanként beteg, hibás emberek követték, mint a dobozi Varga János - akiről mindenki tudta, hogy foggal született, tehát táltos, de a táltosok valódi cselekedeteinek végrehajtására nem tartották képesnek. Györffy István említ hasonló esetet, egy testileg és szellemileg ugyancsak fogyatékos táltosról: Túrkeve város községi jegyzőkönyve (Tom. X. pag. 116.) 1801-ből többek között egy érdekes embert köröz: „Leírása Békési születésű Csuba Ferencnek, aki már 12 esztendeje, mióta a népet azzal hitegeti, hogy ő táltos, és a földbe rejtett kincset meglátja, 34 éves, református, feleséges, gyermekes, barna, szikár termetű; hibás szemeivel csak sajdit, de jól nem lát. Ha gondolkozik ugy beszél, annyival inkább, ha csalni akar. Azon rossz szemeit csodálatosan forgatja, nagyon tudja szóval, sőt énekléssel is tódítja a dolgot. . ."

n Ha feltételezzük, hogy a dobozi Varga János elődje is hasonló „hibás", testileg, szellemileg nem teljes értékű ember volt, akkor érthetővé válik, hogy a táltosokhoz kapcsolódó cselekedeteket inkább a nagyon is egészséges, határozott, a táltosoknál karakterisztikusabb alakokra, a szintén emberfeletti erejű tudománnyal rendelkező boszorkányokra kezdték vonatkoztatni. Ha feltételezésünk helyes, akkor a jelen esetben valóban a hiedelemelemek keveredésével állunk szemben. A hiedelemmondák szereplőinek (boszorkány, kísértet, halott, lidérc, ördög stb.) megvan a maguk egyedül rájuk jellemző cselekvési körük. Ugyanakkor az a talaj, melyből a hiedelemmondák 11 Oláh i. m. 37-39. 12 Györffy István: Csuba Ferenc táltos körözése. Ethn. XXXII. évf. (1921) 130. 700