A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Cs. Tábori Hajnalka: A hiedelemtörténetek változása egy tiszántúli falu közösségének tudatában

húsz lépést, nehéz lett mint a dög. Nehéz! - monták, de csak cipelték tovább. Jól bele izzattak, mikorra hazaértek vele. Mérgesek vótak, és mingyár nekiláttak, hogy széjjelverik. De kigyütt az apjuk: Majd adok én nektek itten dübörögni! Aluggyatok éccaka! Vágjátok fel reggel. De reggelre hijába keresték, mer eltűnt. Boszorkányt cipeltek haza, azér lett olyan nehéz. (Molnár Antalné 55 é.) - Az idesapámat amikor leginy vót mindig kerülgette egy vasfazik. Sokáig tűrte, mert fiit tülle, de eccer asztán amikor nagyon közel ment hozzá visszakízzel rávágott. Akkor asztán kiborult belülié mindenfíle rontás. Tele vót az bűbájjal. Vót abba' mindenfíle: bab, lencse, borsó, füvek, fábul csinált bábuk. Mind azír vót, hogy megroncsák vele. Valami boszorkány tette, de az is lehet, hogy maga a fazík vót a boszorkány, ászt úgy kísírgette az apámat. (Szabó Sándor 86 é.) - Az ín bátyámat meg, tuggya aki meghótt, a szeretője lámpás kípíbe kísírte. Ahogy jött haza a gáton mindig ott vót mögötte. Az is boszorkányság vót. Az kípes az ilyenre. (Szabó Sándorné 81 é.) - Az öreg Szatmáriról hallottam, hogy meg tutta állítani a boszorkányt. Olyan tudása vót, hogy értett hozzá. Eccer is ment az úton, hát oszt ahogy ment, jött vele szembe egy tüzes kerék, abból meg így folyt a szó: Kity, koty, kity koty, Mingyá haza írünk. Hajjá az öreg és ráköszön: Aggyon isten jó estét! Hát ahogy észt kimonta, a kerék menten asszonnyá változott. Jajj, ne báncson öregapám! Kicsinyem van otthun, ahhoz sijetek. Engeggyen utamra! Na eriggy hát Isten hírivei! - mongya neki az öreg. Mongya inkább, hogy vigyen az ördög! Mer' minekünk az parancsol. Addig nem indulhatok. (A. Szabó Istvánné 79 é.) 3. A levegőben utazó boszorkány - Rí gen a boszorkányok mind fent utaztak a levegőbe'. Látni nem lehetett, csak hallani, meg ahogy mentek, érezni lehetett a fuvalmát, amit a seprűjükkel csináltak. Sokszor meg muzsikával, zenével mentek. Cengellér hegyen gyűltek össze a mulatságra. (Fazekas Zsófia 82 é.) - A boszorkányok azok mind az ördögnek a szolgálói. De nem lehet az ilyeneket meglátni, csak hallani, ahogy hordába mentek a levegőbe'. Vihogtak, danoltak, muzsikáltak. Majd meg veszejtették az embert, aki meghallotta őket. Az ilyenekkel nem jó tanálkozni. (Juhász Péter 88 é.) d) A boszorkány tudomány megszerzése Általánosan ismert, hogy a boszorkány tudományt kézfogás útján lehet megszerezni, egy másik, éppen haldokló boszorkánytól. A legtöbb adatunk ennek a gyakorlatnak a megszűnéséről szól, mégpedig arról, amikor már senki sem akar ennek a „tudásnak" a birtokosa lenni. - A boszorkány nem születíssel szerzi a tudományt, mint a táltus, hanem kízfogással. (Szilágyi Istvánné 58 é.) - Az ilyen tudományosak csak akkó tuttak meghalni, ha átadhatták a tudományukat. Addig amíg meg nem fogták a kezüket nem bírtak meghalni, kínozták őket a többi gonoszok. Az ilyenek nagyon sokáig kínlódtak, döglőttek. A gonosz szellemek meg ott dübörögtek mindig, míg csak meg nem halt. (Dúl Jánosné 70 é.) *•* 44 Déri Múzeum 689