A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Módy Gyorgy: Néphagyomány és helytörténet

hogy az még a XVI. század viharaiban is használtatott. . ." Előzőleg ugyan Osváth ír tévesen arról, hogy Gáborjánban kolostor volt - mint ,,Szt. Gáborról czimzett Eklézsia és Apátság..." - de a monostor helyéről nem beszél. Megjegyzi később azt is, hogy „a szigeten arany gyűrűk is találtatták ..." és ugyanott a jegyzetben: „egyéb iránt mi után e vidéken római pénzek hamvvedrek nagy mérvben találhatók, az is lehető, hogy e gyürük az egykor itt élt s halt római lovagok tulajdonai voltak." Figyelemreméltónak tartjuk azt az értesülését,, hogy „E század első negyedében a földvár helyén kincskeresők (sic.) egy nagy kő koporsót találtak, de fedelén az irást nem tudták elolvasni. Ezen régi emlék állítólag a nemzeti múzeumba küldetett.. ."

18 Lényegében tehát Ostváth tud arról, hogy a népi hagyomány szerint a Földvár mellett elpusztult középkori falhely van, hogy onnan és a Földvár területéről régészeti leletek kerültek elő és - ami tárgyunk szempontjából különösen fontos -, hogy már a XIX. század első felében ott „kincskeresők" kutattak. Ismeri Osváth a Gáborjánmonostorára vonatkozó adatok egy részét, de a monostor helyéről nem ír. K. Nagy Sándor tízegynéhány évvel későbben megjelent munkájában már a következőket írja.- „A váncsodi és péterszegi határok összeszögellésénél levő »Földvár« is elpusztult majdnem egészen. Valószínű, hogy a régi monostor ezen a helyen állott s későbben azt alakították át várrá -, de az sem lehetetlen, hogy maga a monostor is valami régi római vár romjain épült, mire engednek következtetni az itt talált régiségek."

19 Látjuk tehát, hogy K. Nagy már helytállóan a gáborján-szentpéterszeg Földvárnak nevezett hatalmas lepusztult halmon külön beszél meg nem állapítható korú földvárról és a monostor helyéről. A pontosabb leírásban bizonyára segítségére volt Bunyitai Vincének a váradi püspökség történetéről írt alapvető munkája, melynek a káptalanokat és monostorokat tárgyaló kötete 1883-ban jelent meg. Bunyitai ugyanis tisztázta, hogy a gáborjáni apátság védszentje Szent Mihály volt és nem Szent Gábor. A monostor helyéről pedig ezt írja: „ . . . ez kétségkívül a Berettyó ama félszigetére (Osváthnál sziget. M. Gy.) teendő, hol a váncsodi és szent-péterszegi határok összeszögellenek s mely helyet ma is Földvárnak nevez a nép. Földvár mellett az elpusztult Tótfalu nyomai ma is meglátszanak s az 1405-iki osztálylevél nyilván mondja, hogy Tótfalu a monostor mellett állt."

20 A földvárat a debreceni múzeum régészei Zoltai Lajos és Sőregi János 1922. év őszén a herpályi földváron végzett ásatásuk során felkeresték. Október 22-én járták be a gáborjáni Földvár környékét. Zoltai és Sőregi felméréseket, rajzokat készített. Az akkor Földvárnak nevezett területen több apró halmot helyszíneltek. A földvár átmérőjét Sőregi K-Ny és É-D irányban 155 lépésben, kerületét 450 lépésben adta meg. Amint írja.- „ . . . Mindenütt középkori tégladarabokat, márvány tör edékeket, ős- és középkori cserepeket lehetett szétszórtan látni. Középen állhatott a templom." A márványdarabokat Sőregi oszloptöredékeknek vélte. Feljegyezték, hogy a néphit szerint „ . . . valamikor régen, amikor Gáborján még nem is volt, ezen a helyen Tótfalu állott. Az emberek azt beszélik, hogy itt a Földvárban pincék és nagy lyukak vannak. Egy 17 Sőregi: Halomkataszter i. m. - Bihar-vármegye 1938. i. m. 485. - Osváth i. m. 377. 18 Osváth i. m. 376, 378 19 K. Nagy Sándor: Bihar-Ország. Útirajzok. Harmadik kötet. (Nagyvárad, 1888) 52. 20 Bunyitai Vince: A váradi püspökség története alapításától a jelenkorig. I—III. (Nagyvárad, 1883-1884) II. 369-70. 42 Déri Múzeum 657