A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Módy Gyorgy: Néphagyomány és helytörténet

ténet meghatározását alkalmazza.' Nem kétséges, hogy a terminológiai kérdés sok problémát okoz a szakirodalomban, hiszen lényegében az idevonatkozó kutatások számos nyitott kérdést vetnek fel. E téren a műfaji meghatározásban már önmagában az első nehézséget azt jelenti, hogy a népmonda fogalmában benne rejlik az említett két aspektus, a valóság - a népi tudás szerinti - valamiféle hitelessége és a mitikus szféra. A vizsgálatnál számításba jön az egyén, mint előadó, a legkülönbözőbb egyéni tényezőkkel, a pszichikai alkatával, elbeszélő készségével, műveltségi szintjével, környezetével stb.

4 Már egyetlen körülmény is lényeges módosulást okozhat az elmondott történet tartalmában, illetőleg az esemény előadása során alkalmazott valóságos és irreális motívumok kapcsolatának arányában, sőt, formai tekintetben is változás következhet be. így azután ezeknek a történeteknek, elbeszéléseknek a tartalomtól a formáig a legszélesebb skáláját figyelhetjük meg. Az alábbi történetekben a valóság, a népi tudás és a hiedelem-motívumok sajátosan kapcsolódnak össze. A jellegüket már az is meghatározza, hogy elmondójuk a népi közösségnek, faluja társadalmának „különc" egyénisége, olyan ember, aki szokatlan cselekedeteivel gyakorta felhívta magára a figyelmet. A történetek valóságmagját, hitelét az elbeszélő a saját életének konkrét eseményeire alapozza, s azt meggyőződéssel, hely, idő stb. megjelöléssel mondja el úgy, hogy a hallgatót meggyőzze az elmondottak igazságáról, miközben ő természetszerűleg hiszi mindazokat, amikről a történeteiben beszél. A hitelesség bizonyításához ezekben a példákban nagymértékben hozzájárul az elsőszemélyi elmondás, s valójában azt is mondhatjuk, hogy a történet hőse az elbeszélő önmaga.

1

' Szeretnénk még bevezetésképpen utalást tenni a népi tudás, a történeti tudat kérdésére, amelyre a későbbiekben több ízben visszatérünk. Már Luby Margit rámutatott arra, hogy népünk történeti tudásában nagy bizonytalanság vehető észre.

0 Történeti események, királyok, hadvezérek, történelmünk nagyjai, hősei többnyire időhöz, korhoz, sőt, pontosan eseményhez sem kötődve bukkannak fel a népi emlékezetben. Az anakronizmusok számos példája figyelhető meg a néphagyomány, pontosabban a népi tudás, a népmonda területén. Ferenczi Imre történeti mondával kapcsolatos kutatásaiból jól kitűnik, hogyan jelentkezik a szájhagyományban a népi tudás, a mondahagyomány és a valóság kapcsolata. Hangsúlyozza azonban, hogy a nép történelmi ismerete és 3 S. Dobos Ilona: Az „igaz" történetek műfajának kérdéséről. Ethn. LXXV. évf. (1964) 185215. - Lásd még Szilágyi Miklós: A Tanácsköztársaság a résztvevők emlékezetében. A visszaemlékezések néprajzi elemzése. In: A Tanácsköztársaság Békés megyében 1919. (Békéscsaba, 1969) 261-281. - Katona Imre: A népi epika újkori átalakulása egy társadalmi csoport körében. Az MTA Nyelv- és Irodalomtud. Oszt. Közi. XIX. (1962) 187-230. - Balassa Iván: Karcsai mondák (Budapest, 1963). 4 Vö. Ferenczi Imre: A népmondakutatás néhány elvi kérdése. Műveltség és Hagyomány П1. (1961) 201-209. 5 Vö. Maácz László: Adatok a hiedelmek és epikus műfajok összefüggéséhez. Ethn. LXVII. évf. (1956) 290. sköv. - S. Dobos i. m. 210. sköv. 6 Luby Margit: Népünk történeti tudása. In: Szatmár, Ugocsa és Bereg K. E. K. vármegyék. (Szerk. Fábián Sándor, Budapest, 1939) 406-417. 646