A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Nagy Olga: Archaikus világkép és mese-hagyományozás

lemondott szóbeli művészetéről, vagy olyan egyénektől, akiktől csak ennyire telik. De ha kitiltanók mindezeket a mese területéről, akkor nincs helye például a mesék között azoknak a vértelen mesevázaknak sem, amelyek ma már mindinkább így kerülnek elő a szóbeliséget teljesen elvető közösségekből. Példa rá az a két, jugoszláviai magyar variáns, amelyek mindössze 7-8 sorban intézik el a Csillagszemű juhász (BN. 855*) típust felmutató mesecselekményt. (Penavin: 451). Noha ezek a bándi hiedelemtörténetek - olykor egyszerű, csak alig egykét epizódos struktúrájuk miatt -, olykor pedig a mágikus elemet nyersen, feldolgozatlanul s nem a későbbi áttételes költői formájában közlik, könnyűszerrel kitagadhatnék, hiszen határozottan azt a legalacsonyabb művészi formát jelenítik meg, amelyeket a mese már réges-régen kinőtt. S már csak a bándiak meséiben, és ott sem mindig produkál a népi valóság. Ám semmiképpen sem felejtkezhetünk meg két dologról: a már előbb szólott mindenik hiedelemtörténetben lappangó ama lehetőségről, amely egy következő fázisában már könynyen mesévé nőheti ki magát, másrészt pedig mese- és hiedelemtörténet, meseés monda közötti állandó beszivárgásról, amelyről az elején szólottam. Vizsgáljunk meg néhány hiedelemtörténetet, vagy éppenséggel egyszerű hiedelemelemet - amely még csak nem is állt össze valamilyen szerkezetbe régebbi gyűjtéseinkből és nézzük meg, milyen mesei lehetőségek lappanganak bennük. Íme: „Békamájat megevő ember, aki azt porrátette, pogácsát készített belőle, megsütötte, értette az állatok nyelvét. Kihallgatta a tyúk s a kakas beszélgetését" (Ethn. 48:221). Ez a mágikus recept, vagy tanács, amely sikerrel kecsegtet, végeredményben magában hordozza az Állat nyelv (BN. 670) című típus minden lényeges strukturális pillérét, amelyen könnyűszerrel épülhet fel a mese, s amelyet bármely vérbeli elbeszélő, olyan közösségekben, ahol ez a szóbeliség művészete még eleven erő, mesévé kerekíthet. Megvan benne az első epizód alapja: kígyókirálytól hálóból kapja az állatok nyelvének értését. A recept a béka májának összezúzását ajánlja, nos a mese ezt a hiedelmet számtalan módon cifrázhatja. Minél inkább eltávolodik a szigorú mágikus törvénytől, annál több mód van a variálódásra. A két szélsőség között: a borzongató mágikus recept, és a derűt és vidám kedélyt sugárzó mesetípus között az átmeneti formák légiói élhettek, keringhettek. így aztán a hős (nem akárki!) azt a bizonyos békát vagy kígyót kimenti valahonnan. Lehetőség nyílik itt a nyelvtudás ajándékának variációjára. Kövecskét ad, amit nyelve alá dug (az közelebb áll a mágikus megoldáshoz), vagy egyszerűen csak úgy ajándékozza. Lehetőség nyílik a vérbeli elbeszélő számára arra is, hogy elképzelje a jelenetet, amely lefolyt a kígyókirály udvarában, leírja a palotát és így tovább. Ezt azonban megteheti akkor is, ha nem meseként mondja el. E rövid mágikus recept hordozza a mese másik pillérét is: kihallgatja az állatok beszédét. Csakhogy az ősi elem, megindulva a variálódás útján, bonyolódik, nemcsak a kakast, tyúkot hallgatja meg, de más erdei állatokat. így aztán még más előnyt is biztosíthat magának. A kakas és tyúk beszélgetésének kihallgatása viszont bele van dolgozva egy szép és kedélyes, vérbő népi életképbe: az asszony és a férfi viszonyának ábrázolásában, a férfi tekintélyének megszerzése motívumába. A mérai Hicsi meséi a legborzongatóbb varázslemeket őrzik. Itt a király nem azért űzi el a feleségét, mert egy udvari gonosz asszony vagy vetélytárs (630