A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Szathmári Ibolya: Lakodalmi szokások Hajdúszováton

A fiatalok megcsókolták rokonaikat. A násznagy vagy a vőfély örömet és boldogságot kívánt nekik, majd kiürítették poharaikat és leültek az asztalhoz. A koszorúslányok behozták a sültet és a kalácsot. Ekkor már nem terítettek, hanem tányérból sorba kínálgattak. A vőfély ezalatt az idő alatt behozott két üres tányért a menyasszonytánchoz. Az egyik a menyasszony tányérja volt, amelyet tiszta, fehér kendővel takartak le, a másik tányérba a muzsikásoknak adták a pénzt, ezt azonban nem takarták le. A menyasszonytáncért a pénzt a kendő alatt tették a tányérba. Az utóbbi 10-15 évben azonban a menyasszony tányérját sem fedik le, „hadd lássák, milyen sok pénzt dobnak be a tányérba" (Bak József né 66 éves). A vőfély vitte táncba az új asszonyt. Elkiáltotta magát: „Szabad a tánc!" Egyet-kettőt fordult a menyasszonnyal, majd annak adta oda, aki elsőként fizetett. Ez általában a násznagy volt. A menyasszonytánchoz a zenészek csárdást húztak. Mindenki táncolhatott a menyaszszonnyal, aki fizetett, még a lányok és gyerekek is. Nemcsak pénzzel lehetett 10. kép. Menyasszony és vőlegény 1969-ben 39* 611