A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Szathmári Ibolya: Lakodalmi szokások Hajdúszováton

Második fogásként töltöttkáposztát főztek szintén vászonfazékban. A töltöttkáposzta helyett lehet főtt hús, mellé mártás. Többféle mártást készítettek: meggy-, pöszméte-, paradicsom- és tormamártást, amelyekből ki-ki ízlése szerint választhatott. Második fogásként szerepelt a pörkölt is. Az első világháborúig borjút vágtak a lakodalomra, ebből készült a pörkölt, mellé krumplit tálaltak. A savanyúság ritka volt, bort ittak a zsíros ételre. Harmadik fogásként meleg, frissen sült tésztákat tálaltak fel, amelyek az 1910-es évekig nem hiányoztak a lakodalmi ételek közül. Ezek voltak: a csöröge vagy hasíót, a iánk vagy a íonatos. A gyermekek kedvence volt a borjúkötél vagy kunkorgó, amit a fánk maradék tésztájából sodortak. Sütötték a sok tojásból készült, zsírban sült sulyomtésztát is. Ezek után a sülttyúkot tálalták fel a következő rigmus kíséretében: A sülttyuk sülve repül, Az ülőre többé nem ül. Szárnya, lába elszáradott, A tányérra kuporodott. Én itt ezt most áltatgatom. Tessék, Násznagy uramnak átaladom." (Diószegi Lajos 60 éves) Kedves Vendégeim! Most sokára jöttem, Sok szárnyas állattal kellett megküzdenem. Ahogy hívtam őket, nem hallgattak rája. És csak most látom, hogy egynek sincs lába." (Szabó László 46 éves) Az ebéd befejezéseként cukros pogácsa és piskóta került az asztalra. A zenészek, akik a konyhában már hamarabb megebédeltek, az ebéd ideje alatt hallgató nótát húztak. Az ebéd végeztével az asztal szétbontása a legényekre várt. Egyedül a násznagy előtt maradt asztal, amit sülttel, kaláccsal és tésztával raktak meg. Az asztal szétbontása és a takarítás játékosan zajlott le. Egy legény seprűvel összeseperte a földre dobált csontokat. A többiek a már összesepert csontokat észrevétlenül szétrugdalták. Ha a sepregető megtudta, hogy ki volt a tettes, a csizma szárára ütött a seprűnyéllel. Takarítás után szabad volt a tánc. Az első világháború után az egész napos lakodalom egyre inkább elmaradt. 1920-tól az 1960-as évek végéig az esketés kora délután 2 vagy 3 órakor volt. A hazatérő vendégeket uzsonna várta a menyasszonyos háznál. Uzsonnára kávét, kakaót, melegbort, kalácsot és tésztát, az 1950-es és az 1960-as években pedig már sülttyúkot és fasírtot is tálaltak. Tánc volt az uzsonna után is. A mulatozás alkonyatig tartott. Ekkor a menyasszony ismét elbúcsúzott szüleitől. A vőlegény megköszönte a szülőknek menyasszonya felnevelését és kikérte az otthonából: Édes Ipám, Napám! Kedves nevelőim! Szerelmes társamnak hü gondviselői. Hálaadó szivem belső indulatja, A maguk hűségét ingyen nem hagyhatja. 604