A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Szathmári Ibolya: Lakodalmi szokások Hajdúszováton

A vőlegény felállította a násznépet, amely legtöbbször gyalog ment: elöl a vőfély, majd a násznagy az idősebb férfi rokonokkal, őket követte a vőlegény leánytestvérével vagy egy legközelebbi leányrokonával, utánuk mentek az asszonyok, majd kicsit leszakadva a koszorúslegények a cigányokkal, A vőlegényes ház csak akkor ment a menyasszonyos házhoz kikérni a menyaszszonyt, ha nem laktak nagyon távol egymástól. Ellenkező esetben a két ház külön ment az esküvőre. Ilyenkor az esküvőre indulás előtt elmaradt a menyasszony kikérése és búcsúztatása. Szekérrel csak akkor mentek, ha idegen faluból vagy tanyáról érkezett a lakodalmas menet, vagy amikor csak néhányan mentek fel a templomba és a községházára, így elfértek 2-3 szekéren. A szekér szépen fel volt díszítve. 3-6 lovat is befogtak, attól függően, hogy milyen módos volt a gazda. Bár ez nem minden esetben tükrözte a vagyoni helyzetet, mert a gazdagabb családok odaadták szekerüket, lovukat napszámosuk vagy cselédjük esküvőjére, A vagyoni állapotra inkább utalt az, amivel a szekeret és lovakat feldíszítették. Módosabb családok színes, selyemszalagot, pántlikát, drága kendőt kötöttek a hám karikájára, a ló fejére és a kantárra. Színes szalag díszítette az ostort, a szekér oldalát, kerékküllőjét és a lőcsöt. A szalagokat és a kendőket a menyasszony ajándékozta a kocsisnak. „A szegény családok csak papírszalagokkal fonták be a lovak sörényét, papírból készítették a pillangó alakú bokrétákat, amivel fellobogózták a lovakat" (Izsó Vince 77 éves). A szabadon hagyott csikó nyakában csengő szólt, a szekereket, hogy többen férjenek el rajta, vendégoldallal megtoldották. A menyasszonyos ház már várta a vőlegény násznépét. A vőfély így köszöntötte a ház népét: Szerencsés jónapot kívánok mindnyáj oknak! Hála Istennek, hogy végére jutottunk e hosszú utunknák. A mi kis seregünk odakint vagyon, A hosszú ut alatt eltáradtak nagyon. Eljöttünk a vőlegénnyel kedves mátkájához. Fogadják be őket tisztelt hajlékokban. Részeltessék őket szép mulatságokban. Itt van a vőlegény is, velünk megérkezett, Tessenek adni édes uramék nekik egy kis helyet! Szívesen kívánom! (Tóth Béla 76 éves) A vőfély-beköszöntő elhangzása után a vőlegényes menet felbomlott, a menyasszony vendégei behívták őket a szobába, megkínálták borral, kakóval, kaláccsal. Egyet-kettőt fordultak, de sokáig nem mulathattak, mert indulni kellett az esküvőre, ami 10-11 óra körül volt. A vőfély ezekkel a szavakkal állította meg a mulatozást: Egy kis csendet kérek kedves vendégeim! A hegedűnek szava némuljon, A sarkantyúnak pengése halkuljon, Legyen türelemmel kedves vendégeim, A menyasszony búcsúzik kedves szüleitől. Szeretett testvéreitől. (Tóth Jenő 40 éves) 597