A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Szathmári Ibolya: Lakodalmi szokások Hajdúszováton

vérei, nagyszülők, a szomszédok, legjobb barátok és barátnők, azok menyaszszony- és vőlegényjelöltjei nem hiányozhattak a szűkebb lakodalomból sem. 1944-ig a kisebb lakodalomba is hivatalos volt a falu „előkelősége": a pap, a jegyző, az orvos és a tanító. A vőfély hívogatáskor hozzájuk is elment, meghívta az egész családot. Ajándékot tőlük nem kaptak a fiatalok. A papnak becsületbeli kötelessége volt elmenni minden lakodalomba. Vacsora közben mondott egy-két szót, megáldotta a fiatalokat. A jegyző és az orvos inkább csak a módosabbak lakodalmába ment el. A tanító szívesen vállalta a násznagyi funkciót, ha volt tanítványa felkérte rá. A nagyobb lakodalomba, ahová 80-100 háztól is hívogattak, az előbbi vendégeken kívül meghívták a szülők testvéreit, a fiatalok unokatestvéreit, jó ismerősöket, komákat, munkatársakat is. A vagyoni helyzetnek csekély szerepe volt abban, hogy kisebb vagy nagyobb lakodalmat rendeztek. Hajdúszováton elvétve találkozunk azzal, hogy szűkebb körű lakodalmat rendeztek, mert nem volt miből fedezni a költségeket. Bármilyen szegény is volt a család, a lakodalomkor igyekeztek kitenni magukért. A szülők gyűjtöttek, félretettek gyermekük lakodalmára. Egy család sem akart szégyenbe maradni a többiek előtt, igyekeztek minél nagyobb dáridót csapni.

7 Hajdúszováton azzal az érdekes jelenséggel is találkozunk, hogy a szegényebbek több családot hívtak meg a lakodalomba, mint a módosabbak. Ennek oka az, hogy minden szegényebb család hívott meg lakodalmába gazdagabb családokat is. Hivatalos volt a lakodalmukba az a gazda, akinél napszámosként, részes aratóként vagy majorosként dolgoztak. Máskor egyszerű tiszteletből hívták meg az utcabeli vagy falubeli módosabb családokat. Mivel Hajdúszováton a szegényebb gyerekek keresztszüleit gyakran a módosabb családokból választották ki, ilyen esetben azok a násznagyi funkciót töltötték be a lakodalomban. A gazdagabb családok viszont ritkán hívták meg napszámosaikat, cselédjeiket, ők tehát szűkebb körből hívogattak. A nagy létszámú lakodalom napjainkig szokásban van Hajdúszováton. Sok vendéget hívnak, hogy minél több ajándékot kapjanak, minél több pénz gyűljön össze a menyasszonytánc alatt. A felvilágosultabb családok értelmetlennek tartják a nagy lakodalmak rendezését, mert az rengeteg kiadással és fáradozással jár. Ezért az 1960-as évektől egyre gyakoribb a városi hatásra étteremben megrendezett esküvői vacsora, ahová csak a szűkebb rokonságot hívják meg. 7 Már az 1700-as években divatozott a költséges lakodalom a szegényebb családok körében. Erről tesz említést Lehoczky Tivadar egy 1700-as évekből fentmaradt menyegzői szabályzat ismertetésében. A szabályzat megtiltotta a „költséges lakomározást és a részegeskedést". „Az ebéd a felek módjához készíttessék ugyan: de nyolc tál ételt fölül ne haladjon. Ehhez se hívassék meg a fölösleges népség, hanem csupán a rokonok, szomszédok és tisztességes barátok. A ki hívatlanul megjelennék: az mások példájára vetessék ki". A szabályzat megadja a választ arra is, hogy miért volt szükség erre a rendelkezésre: „Ezen szabályzat indoka az, hogy a haszontalan és fölösleges költekezés, mely által annyi család sodortatik ínségbe, s a köz- és úriszolgálatok és adózások viselésére képteleníttetik, eleje vettessék, s a kihágásokra, lopásokra s egyéb kicsapásokra mód ne nyújtassék". Lehoczky Tivadar: Menyekzői szabályzat a múlt századból. Századok, XI. évf. (1877) 137. 587