A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Szathmári Ibolya: Lakodalmi szokások Hajdúszováton

uszályos ruha volt divatban. 1920-1940-ig először a rövid, térdig érő ruhák ter­jedtek el, majd a ruha hossza lábszárközépig ért. 1945-től ismét a hosszú mennyasszonyi ruha jött divatba, mely napjainkig megtalálható. Mellette a városi divat hatására az 1960-as évektől a rövid, térdig érő menyasszonyi ruha is előfordul. A menyasszony fejére mirtuszkoszom került, amiről fátyol omlott le. A ruha hosszának megfelelően a fátyol hossza is változott. A hosszú ruha fáty­la a földet seperte, a rövid ruha fátyla derékig ért. A konytoló ruha fekete selyemből készült ünnepi ruha volt, amit az 1950­es évektől a színes, tarka ruha váltott föl. Készen vették a kontyoláskor fejre kerülő fekete selyemkendőt és ka­lapot. A vőlegény fehér ingét és fekete ruháját is szabó készítete el. A vásárlás­kor a ruhaanyag mellett csizmát, cipőt, kalapot, esetleg téli kabátot kapott. A menyasszonyi és vőlegényi ruhát napjainkig varratják a fiatalok. Ruha­kölcsönzéssel csak az 1960-as évek elejétől találkozunk, ma is elég ritka. Az esküvői ruha a megesett lányok és az elvált asszonyok ruhája volt. Ez az elnevezés bizonyos fokú rangonaluliságot, megvetést hordoz magában. Míg a menyasszonyi és vőlegény ruha anyagának vásárlásáról az egész falu tudott, az esküvői ruha vásárlását igyekeztek titokban lebonyolítani. Az esküvői ruha nem lehetett fehér színű. Általában fekete ruhában vagy kosztümben esküdtek a megesett lányok és az elvált asszonyok. Fejükre nem tehettek koszorút és fátyolt, csak fekete kendőt. A lányanyák és elvált asszo­nyok ma sem esküdhetnek sem menyasszonyi ruhában, sem fátyolban. A lakodalmi tisztségek Két héttel a lakodalom előtt összeült a menyasszony és vőlegény szűkebb családja (szülők, testvérek). Ekkor osztották szét a lakodalmi tisztségeket, ek­kor állapodtak meg abban, hogy kiket hívnak meg a lakodalomba. A násznagyok mindig a lakodalom legtekintélyesebb emberei voltak. Ezt a funkciót leggyakrabban a keresztapa töltötte be. Ha ő nem élt, a rokonok közül egy éltesebb embert választottak ki, legtöbbször a nagybátyjukat. Előfor­dult az, hogy a tanító vállalta el kedves tanítványa esküvőjén a násznagyi szerepet. A násznagy felelt a lakodalom zökkenőmentes lefolyásáért. A nász­nagyi teendők már a lakodalom előtt megkezdődtek. Ö volt a fiú kérője, már az eljegyzésen is ő köszöntötte a fiatalokat. A násznagyok voltak a tanúk a polgári és az egyházi esküvőn. Mivel ők voltak a lakodalom legtekintélyesebb vendégei, ők ültek a vacsorán a fő helyen, ők kapták mindenből az első tál ételt. A násznagyi szerepet betöltő keresztapa adta a legértékesebb ajándékot a fiatal párnak. A menyasszonytáncért borjút, malacot, hízót, kotlóalja csirkét ajándékozott a fiataloknak. A módosabb, gyerektelen keresztszülők a lako­dalom anyagi kiadásaihoz is hozzájárultak. A kontyoló és öltöztető asszony funkcióját a lány keresztanyja vagy nagy­nénje, esetleg a szomszédasszony töltötte be. A szakácsasszonyokat nagy gonddal választották meg. A íőszakácsasz­szony a fiatalok nagynénje, valamelyik szomszédasszony vagy idősebb, tapasz­talt rokon volt, aki felelt mindenért. Ha nem akadt a rokonság közül olyan, 585

Next

/
Thumbnails
Contents