A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Természettudomány - Aradi Csaba–Dévai György–Fintha István–Horváth Klára–Bancsi István–B. Tóth Mária–Ötvös János: Tanulmányok Haláp élővilágáról

helyek közötti hasonlóság mégsem olyan erős - legalábbis a fitoplankton viszonylatában - amint arról az előző egység (H/l-H/5) esetében meggyőződtünk. Ennek oka valószínűleg abban keresendő, hogy a H/l-H/4 helyek minőségi planktonképe az elszigetelődési folyamat kezdetén potenciálisan azonos. Említést kell még tenni a két egység összehasonlítása kapcsán arról is, hogy a H/6-H/10 egység egyes tagjai (a H/9 mintavételi hely kivételével) jóval (kb. 40%-kal) faj szegényebb az előbbieknél. A H/12 mintavételi hely egy tölgy-kőris-szil ligeterdőben található asztatikus vízforgalmú, tömpöly típusú, sekély kisvíz. Az innen előkerült 17 taxon (4., 5., 14., 18., 19., 21., 24., 32., 38., 43., 44., 47., 53., 57., 58., 64., 70.) - a Spirulina laxissima kivételével - az egész vizsgálati területen igen gyakori volt. A H/13 mintavételi hely az eddig említetteknél nagyobb kiterjedésű, szemisztikus vízforgalmú tömpöly. A H/12 mintavételi helyhez hasonlóan az innen kimutatott 25 taxon is a gyakoriak közé tartozott. H/14-gyel jelöltük a homokon kialakult láprétet. Ez a terület - önálló jellege miatt - szintén nem vonható össze egyik mintavételi hellyel sem. Az itt talált 37 taxon közül 11 (2., 30., 31., 48., 55., 56., 71., 72., 96., 101., 102.) a vizsgálati területen ritkábban előforduló szervezetek közé tartozott. Meg kell jegyeznünk, hogy ezen a mintavételi helyen, ha kis példányszámban is, de lényegesen több Chlorophyta törzsbe tartozó fajjal találkoztunk (a Staurastrum paradoxummal pl. csak itt), mint az eddig tárgyalt helyeken. A H/15 mintavételi hely a legf aj szegényebb. Ebből a pocsolya típusú, asztatikus kisvízből mindössze 12 taxon (2., 4., 5., 10., 11., 12., 14., 37., 46., 82., 91., 99.) került elő. A Chrysophyta fajok aránya meglepően kicsi, mindössze 25%. Öt faj igen elterjedt az összes általunk vizsgált kisvízben, másik öt legfeljebb négy helyről került elő, a Chlorogonium elongatumot pedig csak innen jegyeztem fel. A H/16, H/17, H/18 és H/19 mintavételi helyeket a halápi belvízlevezető csatornákban jelöltük ki. Az algológiai arculat alakulására elsősorban a viszonylag nagy fajgazdagság jellemző (a vizsgálati területen előforduló 102 taxonból csak 15 nem került elő innen). A kimutatott 87 taxon közül mind a négy mintavételi helyen nyolc (10., 15., 17., 18., 26., 37., 59., 77.), három helyen 20, két helyen 28, csak egy helyen pedig 31 taxon fordult elő. Említésre méltó, hogy 21 taxon (28., 34., 35., 42., 49., 51., 76., 79., 80., 81., 85., 86., 87., 88., 89., 90., 92., 93., 94., 97., 98.) kizárólag ezekről a helyerői került elő. A halápi vizek algológiai tanulmányozása során 18 mintavételi helyről - a vizsgálat egész időtartama alatt - összesen 102 taxont sikerült kimutatnom, melyek rendszertani megoszlása a következő képet mutatja: 4 taxon a Cyanophyta törzs, 7 taxon az Euglenophyta törzs, 70 taxon a Chrysophyta törzs és 21 taxon a Chlorophyta törzs tagja. Az irodalmi adatok tanúsága szerint az előkerült szervezetek nagy része igen elterjedt, Európa édesvizeiből általánosan ismert. Az összes taxon 16%-a mindössze egy mintavételi helyről került elő csekély példányszámban, további 60%-át csak néhány mintavételi helyről gyűjtöttem. A taxonok fennmaradó 24%-át több mintavételi helyen megtaláltam, de ezeknek is csak töredéke (mindössze öt faj: Trachelomonas volvocina, Navicula cryptocephala, Navicula rádiósa, Gomphonema parvulum, Gomphonema olivaceum var. calcareum) jellemző az egész vizsgálati területre, s így adataim a vizsgált kisvizek - algológiai szempontból jól megfogható - „egyediségét" látszanak bizonyítani. 55