A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Varga Gyula: Az érmelléki szőlőkultúra

minőségű fehér bort töltöttek, amit, ha elég erős volt, még vízzel is hígítottak. A bor nemsokára ecetes erjedésen ment át s ezzel kész volt a kellemes ízű borecet. Megvárták, míg letisztult, illetve aranysárga színűre érett s lehetett használni. Amikor az ecet már kezdett fogyni, újra feltöltötték s ezt mindaddig lehetett ismételni, míg az ecetágy meg nem romlott. A tisztán kezelt ecetágy évekig elállt s folyton erősödött. A nagyon savanyú ételre, italra mondták: „savanyú, mint az ecetágy". A hibásodásnak az volt a jele, hogy az ecet nem tisztult le. Ilyenkor az ecetágyat ki kellett dobni s helyette másikat készíteni. Az érmelléki szőlőkultúra, mint korábban láthattuk, a XX. században már elvesztette országos jelentőségét. A trianoni országhatár az érmelléki falvak rendjét, kapcsolatait is megbolygatta, de ettől függetlenül is, a szőlőtermesztés mindinkább zsugorodott, a szőlőskertek kezdtek pusztulni s a szőlők helyét mind gyakrabban szántóföldi növények foglalták el. A nagyüzemi gazdálkodás bevezetése óta pedig mind a magyarországi, mind a Román Népköztársaság területére eső érmelléki falvak szőlőkultúrája a szó szoros értelmében felbomlott s ami kár, helyette nem fejlődött ki a nagyüzemi bortermelés sem. Az egykori szőlőkultúra hatása azonban belenőtt a tájba, tükröződik az emberek karakterén, a szokásokban és hagyományokban. IRODALOM Acsády Ignácz, 1894 Régi gabona és űrmértékek. M.Gt.Sz. I. 107-108, 195-197. Alapszabályai... a 85.000/1938. F. M. sz. végrehajtási rendelet szerint létrehozott Magyar Szőlősgazdák és Hegyközségek Országos Egyesületének (Budapest, 1941). Alapszabályminta pinceszövetkezetek részére (Budapest, 1899). Apafi Károly, 1852 A bihari szőlőhegy. Gazdasági Lapok. 18. sz. Ászár község pinceszövetkezetének alapszabályai (Kisbér, 1904). Ballagi Aladár, 1891 A bihari síkság. In: Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és Képben. VII. Magyarország. II. (Budapest) 397-428. Barabás Jenő, 1964 Békés megye néprajza a XVIII. században. (A gyulai Erkel Ferenc Múzeum kiadv. 5859. Szerk. Dankó Imre, Gyula.) Belényesy Márta, 1955 Szőlő és gyümölcstermesztésünk a XIV. században. NÉ. XXXVIII. évf. 11-30. Belényesy Márta, Adatok a régi hegyközségek történetéhez. NK. III. 1-2. sz. 280-296. Bél Mátyás, 1728 História Comitatus Bichariensis. 1728. Kézirat. (Széchényi Könyvtár - Mikrofilmmásolat a Déri Múz.-ban. Fordította: Szalay Emőke.) Biró Géza, 1929 A szőlőgazdálkodásról és a hegyközségekről szóló 1929. évi XVII. te. és a 3600/1929. és 87.200/1929. F. M. sz. Rendeletek (Budapest). A borgáti hegyközség szervezeti és rendszabályai (Kis-Czell, 1897.) Baross Endre, 1927 Pinceszövetkezetek alakításának újabb terve (Budapest). Vám László, 1972 A hajdúböszörményi szőlők népi építkezése (Debrecen). Drucker Jenő, 1913 A pinceszövetkezetek (Budapest). Egy szatmári cívis emlékiratai. 1720-1820. (Szatmár, 1893.) Az Érmelléki szőlőgazdasági viszonyok. Diószeg. Vasárnapi Újság. XII. évf. (1865) IV. 30. 211. 527